Mobiltelefon sütve, lőve...

Péter látványosabb hóhérmunkát alkalmazott mobiltelefonjának kivégzésére: távirányítású repülőmodelljén felküldte kétszáz méter magasba, majd kioldotta, s az mint bomba zuhant alá, pörgés közben süvítve, tyiú-tyiú-tyiú, a földre, kaput.

Tamás, a pék, megsütötte az övét. Lehetett hallani, ahogy teszi be a kemencébe, sistergés, gőzös zúgás kétszáznegyven fokon, és egyszer csak tö-tö-tö. Pál, a vadász, lőtérre vitte az ő mobiltelefonját, rákötötte ott az egyik, emberalakot formázó célpontra. De először megkérdezte az interaktív rádióműsorban, hová erősítse, a mellére vagy a fejére. Mármint az emberalaknak. A fejére. Aztán hogy mivel intézze el, golyós, sörétes vagy marokfegyverrel. A sörétessel. A próbalövések során ugyanis kiderült, a sörétes durranására visszhangzottak legszebben a környező erdők, a rádióban is. Mehet? Mehet. Csend egy pillanatig, majd tö-tö-tö. A puska hangja sehol.

A Sláger Rádió stúdiójában ülő – régi mobiltelefonok pusztításával újakért vívott ötletpárbajt szervező-irányító – bumerángos Bochkor-Boros-Voga trió nem tudta leplezni meglepetését, de azért hamar kapcsoltak: a lövedék gyorsabb volt a hangnál. Magyarán, Pál mobiltelefonja holtan lógott már az emberalakon, mire a sörétes puska durranása odaért.

A humor kedvéért morbid és naturalista mezőkre ugyancsak szívesen elkalandozó Voga erre megjegyezte: "Ha engem lelőnek, akkor én nem fogom hallani?" – Nem. Ez fizika, hangsebesség című fejezet. Vártam, hogy Bochkor, Boros stílusosan megnyugtatják barátjukat, a fizika egy másik, fénysebesség című fejezetéből merítve: "A torkolattűzből esetleg láthatsz valamit".

De nem szóltak, továbbléptek, gondolván talán, bőven elég, sőt túl sok is, ami pusztítás-pusztulás jelenik meg naponta a képernyőn. Filmen, hírműsorban egyaránt. Amikor is nem mobiltelefonra megy a halálos játék. Bár mintha már ez sem lenne igaz...