Gagyira vették a figurát
Amint azt előre bejelentettem volt, ugyanúgy nem ájultam el Gyurcsány Ferenc (magas szőke férfi felemás cipőben) évértékelőnek szánt amatőr vers- és prózamondói teljesítményétől, mint Orbán Viktor (Rátonyi Róbert) ugyanilyen megnevezéssel közreadott jelenésétől.
A két harmatgyenge „produkció“ ugyanis csak annyiban különbözött, hogy míg Orbán néhai bonviván pandanja modorában ripacskodott, viszonylagos szövegmondási biztonsággal, addig Gyurcsány Ferenc egy trehány, felkészületlen és a „színpadi” szövegmondásra, beszédhibás mivolta okán, eleve alkalmatlan, ráadásul, beszari lúzert idézett a hallgatóban. Tartalmilag pedig a szónoklatok azért értékelhetetlenek, mert a maga módján mindkét aktor idiótának nézte célközönségét…
Orbán azért, mert esze ágában nem volt bármit is „értékelni”, hiszen az általa kezdeményezett és kikényszerített, március 9-én esedékes népszavazási részvételre toborzó szimpla hordószónoklatot produkált – a lehető legbiztonságosabb hazai pályán, azaz legmegveszekedettebb kebelbarátai körében…
Gyurcsány viszont bár a demokrácia „hivatalos nyilvánossága“ színe előtt, vagyis parlamenti „talajon” kínálta a portékáját, ugyanúgy nem volt képes újat mondani a potenciális vevőkörnek, mint Orbán Viktor. Ráadásul azzal a kegyetlen hendikeppel sújtva, hogy neki voltaképpen már rég nincsen kebelbarátja a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciójában sem... Arról nem is beszélve, hogy ez a két szerencsétlen alak - ugyancsak nagyon régen - egymást sem képes meglepni már.
A jobb sorsra érdemes „nemzet” pedig néz, mint a moziban. Jó esetben egyre kevésbé diszkrét csámcsogás közepette a popkornos zacskóban matat, vagy éppen egymás szoknyájában/pantallójában kotorászva réved a meglehetősen gagyira sikeredett politikai thrillerre… Rosszabb a helyzet, mert tömény önsors rontás, ha a virtuális nézőtéren bárki is komolyan veszi azt, amit lát és hall…
