Rosszban a jó

szilva | 2008. február 27. - 10:56 | Vélemény
Felháborító, ami tegnap történt Grigorij Mesežnikovval, akit egy részeg férfi tegnap Pozsony belvárosában, fényes nappal rabbinak nézett, s ezért nekirontott. Merthogy utálja a zsidókat.

Az incidens egy alkoholista magánakciója is lehetett, de az sem kizárt, hogy nemcsak a szesz, hanem Robert Fico kormányfő múlt heti, a tévében is sugárzott, a neves szlovák politológust durva szavakkal illető kijelentése tüzelte fel. Nincsenek sem az első sem pedig a második változatra bizonyítékok, ezért nem is bocsátkozom találgatásokba.

Találtam viszont egy pozitív elemet ebben a keddi szomorú esetben. Ismeretlenül is jelképesen megsüvegelem azt a fiatalembert, aki az incidens során nem fordult el, nem szaporázta a lépteit, hogy minél gyorsabban elkerüljön a színhelytől, hanem a megtámadott személy védelmére sietett. Kapott ő is néhány ütést, de az egyik morális győztes mindenképpen ő. És azok a járókelők, akik azonnal rendőrt hívtak.

Íme a polgári kurázsi. Nem kinyilatkoztatásokban, szép szavakban, hanem a valóságban. Ahol egyre gyakrabban van és sajnos, alighanem lesz szükség ilyen közéleti kiállásra. Mert Robert Fico, Ján Slota és hasonszőrű társainak hőbörgései és Anna Belousová ökörségei bizony mételyezik a légkört.

Évek óta szombatonként egy magyarországi barátommal az egyik pozsonyi kisvendéglőbe ülünk be, megvitatni a politikai eseményeket, s mindazt, ami mindkettőnket érdekel. Eddig soha, senkit nem bántott még csak rosszallóan sem néztek ránk azért, mert az anyanyelvünkön társalgunk, ráadásul olykor elég hangosan. Két hete aztán ránkmordult egy férfi az elhíresült jelszóval: Szlovákiában tessék szlovákul beszélni. Vagy öten hurrogták le azonnal, hogy fogja be a száját, hiszen mi is olyan vendégek vagyunk, mint ő. Csak éppen más nyelven beszélünk.

Januárban a neves szlovák skanzenfaluban, Čičmanyban töltöttünk néhány napot, ahol ugyancsak jóleső érzéssel nyugtáztam, amint a helyi, csak az anyanyelvén beszélő szlovák ajándékárus, majd a sífelvonó kezelője is kézzel-lábbal igyekszik szót érteni a magyarországi turistákkal. Miként a németekkel is, akiknek a honfitársai bizony, csaknem hat és fél évtizeddel ezelőtt felperzselték ezt a falut is. Mára viszont a helybeliek még az emléktábla szövegét is lecserélték: immár nem a németeket, hanem a fasisztákat jelölik háborús bűnösökként....

Tavaly jártam a ma már Rózsahegyhez tartozó Csernován, ahol száz éve csendőrök lőttek a tömegbe. Beszélgettem több helybelivel, akik egymás szavába vágva győzködtek arról, hogy nekik semmi bajuk a mai magyarokkal, akik nyilván nem vonhatók felelősségre az egykori dölyfös politikusaik bűntetteiért, és mennyire szégyellik Ján Slota hőbörgéseit.

Nem akarok idilli képet festeni, mert magyargyűlölő, zsidókat és romákat megvető szlovák nacionalisták még mindig sokan vannak. De ennél is nagyobb azoknak a száma, akik bölcsebbek sok politikusnál. Mert nem dőlnek be ostoba, olykor kimondottan uszító szövegeiknek.

Ezért hiszem azt rendületlenül, hogy velük együtt belátható időn belül leszünk elegen ahhoz, hogy választópolgárként Vladimír Mečiar után Robert Ficót és kebelbarátját, Ján Slotát is kipenderítsük a hatalomból.

Ehhez természetesen a jelenlegi leggyengébb láncszemnek, a szlovákiai ellenzéknek is fel kell kötnie azt a bizonyos népviseletet..