Kárt okoz ez a világgá kürtölt segítség

szilva | 2008. március 2. - 15:55 | Vélemény
Két napja gondolkodom azon, hogy tulajdonképpen miért rendezték meg a múlthéten Losoncon a hangzatos nevű Jövő hídjai című, szakmainak kikiáltott konferenciát.

Talán azért, hogy Orbán Viktor meghökkentő cifraságot üzenjen haza? Vagy talán amiatt kürtölték össze a környék polgármestereit és más illetékeseit, hogy Csáky Pál és holdudvara bemutathassa: mennyire a szívén viseli a valóban jobb sorsra érdemes régió sorsát? Vagy talán mind a két szempont vezérelte a hazai és a magyarországi szervezőket?

Ezt csak ők tudhatják. Abban azonban biztos vagyok, hogy a beharangozott és valóban fontos célt ez a rendezvény egyáltalán nem szolgálta. Ugyanis regionális együttműködésről nem a nagypolitikában motorozó politikusok, s főleg nem a pártelnökök jelenlétében ildomos eszmét, terveket, ötleteket cserélni. Semmi szükség az ő bábáskodásukra, önmutogatásukra, bájmosolyukra. Ne ők adják már az éceszt odalenn a régiókban sem. Ahol sok értelmes ember, mi több – szakember! – él a határ mindkét oldalán.

Ők tudják leginkább, melyek az adott térségek adottságai, milyen területeken lehet a legeredményesebb az együttmunkálkodás. Nagyszombat és Győr-Sopron-Moson megye vagy a határ két oldalán fekvő Komáromok között egyre eredményesebbek a kapcsolatok. Nyilván azért is, mert az adott régiók képviselői és polgármesterei döntötték el, merre lépjenek együtt, és tovább. Ennek köszönhetően nem fúrták meg például a nyitrai szlovák megyei képviselők sem az új komáromi híd építésének az ügyét, s több jelentős, a határokon átívelő projektet.

Erősen kétlem, hogy a losonci tanácskozás után ugyanez mondható majd el az ott felvázolt elképzelésekről. Baljós jel, hogy távol maradt a rendezvényről Milan Murgaš, a Besztercebánya megyei önkormányzat elnöke és még a vendéglátó város polgármestere, Milan Marko is. Ha jók az értesüléseim, akkor egyetlenegy szlovák meghívott sem jelent meg a tanácskozáson. Ami egyrészt az ő gyávaságuk tükre, hiszen Orbán Viktor azért egyáltalán nem olyan szélsőséges politikus, mint ahogy Ján Slota igyekszik őt befeketíteni. Még akkor sem, ha március 9-én esedékes népszavazás miatt még izgatottabb, mint máskor. Az érem másik oldala viszont az, hogy a szlovák regionális politikusok távolmaradásukkal a magyarországi és a szlovákiai magyar pártelnöknek üzentek: ne avatkozzatok bele a mi dolgainkba, hagyjátok ránk a határ menti térségek együttműködésének ügyét.

Ami nem azt jelenti, hogy magukra kell hagyni az ottani polgármestereket és más döntéshozókat. Ám nem önmutogató rendezvényekkel, hanem célirányos szakmai támogatással kellene támogatni őket, többek között a pályázatírásokban, az életrevaló helyi ötletek felkarolásával. Mindezt azonban kellő alázattal és önzetlenséggel ildomos megtenni, mert a mai kormánygarnitúra amúgy sem szereti Dél-Szlovákiát, holott nemcsak magyarok élnek ott. Mégis mostohán bánik vele. S még inkább összevonják a szemöldöküket, ha a pályázatok és a különböző projektek mögül Csáky Pál vigyorog és az MKP pártvezetése kandikál ki.

Nem szabad hát politikai „piárrendezvénnyé” silányítani a határ menti együttműködés ügyét sem. Mert ilyesfajta tüsténkedéssel egyáltalán nem segítenek, hanem ártanak az érintett régióknak.

Ha majd a csörtető és önmutogató csúcspolitikusok kivonulnak erről a terepről, akkor lassanként nemcsak a magyarországi és a szlovákiai magyar, hanem a szlovák regionális szakemberek is rádöbbennek arra, hogy a határ menti térségek egymásra vannak utalva. S nyújtják a kezüket, leküzdik az indokolatlan előítéleteiket.

S ha összefognak, akkor nyilvánvalóan több pénzhez juthatnak Brüsszelben is. Igy, csakis igy virágozhat fel a sokkal emberibb sorsra érdemes nógrádi és gömöri régió is.