Postáspuccsok, avagy mindenki bekaphatja…

Barak László | 2008. március 4. - 09:40 | Vélemény

A magyarországi népszavazási kampányt nem csupán a két szomszéd várkapitány” magánszámai, Orbán Viktor „puccsozása“ és Gyurcsány Ferenc „fityiszezése“ színezi, hanem markáns mellékszereplőkként immár a postások is beleszálltak. Például, egy szerencsétlen debreceni kézbesítőről a múlthéten derült ki, hogy 732 népszavazási értesítőt ásott el. Mert, saját bevallása szerint, meg akarta úszni a kézbesítés fáradalmait.

Most meg egy kecskeméti kollégájáról derült ki hasonló turpisság. Ő, a változatosság kedvéért, elégette a rábízott 1400 értesítőt. Mert, úgymond, megrettent a feladattól…

Nos, látni valóan sok mindent hajlandó bevenni, vagyis megenni a kétségkívül szívós, erős gyomrú magyar nép. Eme állítás alátámasztásaként elég csak arra gondolnunk, miféle zöldségekkel lehet rajta beteljesíteni a rossz szomszédság török átkát – évek óta; miként szaporodnak az anyahonban a lehető legelképesztőbb közéleti szubkultúrák. A hagyományos közép-európai gittegyletektől kezdve az alpári Győzike- és Pákó-kultuszokon át a pro és kontra gárdalázig bezárólag.

Az is biztos viszont, hogy mindennek van határa. A folyamatos jobb- és baloldali, agymosással felérő nyomásgyakorlás ugyanis lassan, de biztosan a sárga földig zülleszti a köznép mentális állapotát… Nem utolsósorban a kollektív és egyéni kötelességtudatot. A két postás tette tehát személyes, affektusban elkövetett puccsként is fölfogható. Az eszmei mondanivaló pedig az lehet, hogy mindenki bekaphatja…