Vihar a biliben, avagy az erkölcsi romlás "szappanyoperája"…

Barak László | 2008. március 5. - 17:58 | Vélemény

Nehogy valaki azt gondolja, egy ilyen Bacsó típusú „pártőrmester”, a spion meg a „szenvedő alany” esetét fölöslegesen tupíroztuk itt föl a Paraméteren. Merthogy azzal a felismeréssel ébredtünk volna, ezen áll vagy bukik a mindenkor jobb sorsra érdemes szlovákiai magyarok sorsa. Ha viszont már a porban fetrengő „hatalmat” példázó „szappanopera”, ha úgy tetszik, a „biliben dúló vihar” fölsejlett előttünk, vagyis a megszemlélhető videofelvételt önként, dalolva átadta nekünk a „kárvallott”, felelőtlenek, mi több, hülyék lettünk volna, ha eljátsszuk az egyszeri struccot, és nem tesszük azt közszemlére…

Jó tudni azt a tényt is, hogy, amint az ilyenkor ildomos, a „hallgattasson meg a másik fél” elve alapján, meg lett szólaltatva e vicinális Watergate-ügy kénytelen-kelletlen főszereplője. Aki a rá valló alkalmi spiont, annak rendje-módja szerint részegnek, a vele megfigyeltetett személyt pedig paranoidnak minősíthette és minősítette is…

A tény azonban tény marad, a polgármester úr saját maga sem titkolja: akinek csak tudta, azt javasolta, tartsa nyitva a szemét, figyelje a környezetét. Mert, úgymond, elharapóztak a rábízott faluban a betörések és rongálások…

Lám, első hallásra nem is olyan szörnyű az efféle felelősségtudatot ápoló kincstári hozzáállás. Hiszen, kinek ne állna érdekében, hogy bűnmegelőzési célból” legyen éberebb, mint általában… Van azonban ennek a magyarázkodásnak egy hibája, ami több mint szépséghiba. Nevezetesen az, hogy bizony jókora az a lóláb, ami kikandikál belőle... A célszemély ugyanis ez esetben egyáltalán nem olyan kategóriájú individuum volt, akiről Bacsó László okkal feltételezhette volna, hogy rászorultsága, hobbija, netán merő bosszúszomja okán kerékpárok, baromfik, galambdúcok, szárítókötélen felejtett pendelyek, urambocsá! a községi önkormányzat frigyládájának meglovasításán töri a fejét – naphosszat. A megbízott, ráadásul meglehetősen olcsó spionnak így, talán nem véletlenül, egy olyan embert kellett obszerválnia, aki per pillanatnyilag történetesen nincsen a polgármester úr kegyeltjei között, sőt, mondhatni, hadilábon áll vele…

Ezért hát, ha bűncselekmény nem is lett elkövetve sem a kém, sem pedig a fölbujtó által, abban minimum meg lehet egyezni, hogy erkölcsileg messze, de messze nem kóser, ami történt!

Tessék csak belegondolni, nyilván nem mindegy az sem, ha az ember után egy összeférhetetlen szomszéd vagy annak megbízottja leselkedik úton-útfélen. Attól meg még inkább méltán nyílhat ki bicska a zsebben, ha ilyesmit, akár közvetett módon, egy közszereplő, esetünkben, ugye, a polgármester tesz…

Egy polgármesternek ugyanis számtalan egyéb lehetősége kínálkozik arra, hogy esetleges gyanú esetén utánajárjon „népe” vélt vagy valós viselt dolgainak. Ha pedig testi épségét netán fenyegetve érezné ebbéli aktivitása folytán, hivatalosan idéztetheti be magához az inkriminált fószert: kitudakolandó, nem sántikál-e valami rosszban. Olyasmiben, ami a közösség érdekeit veszélyeztethetné… Ha pedig ez az aktus nem elégíti ki a kíváncsiságát, akár a rendőrség vonatkozó szolgáltatásait is igénybe veheti. Sőt!

Lássuk hát be, kizárólag a megbízót, annak tök sötét lelkét minősíti a szóban forgó községi „titkosszolgák” puszta létezése is. Nem kevésbé azt az önkormányzatot, sőt, faluközösséget, amelynek tagjai zokszó nélkül eltűrik az ilyen, a legsötétebb kommunista érát, sőt a maffia módszereit idéző praktikáknak csak a gyanúját is…

Címkék: MKP, polgármester