Robert Fico eurótánca

szilva | 2008. március 13. - 11:30 | Vélemény
Röviden úgy lehetne kifejezni a mai helyzetet, hogy Robert Fico berezelt a saját bátorságától. Ellenzéki politikusként sokáig ellenezte az euró mielőbbi szlovákiai bevezetését, aztán a másfél évvel ezelőtti parlamenti választások előtt hirtelen megváltoztatta a véleményét. Azóta lelkes európárti lett.


Kormányfőként is tovább lelkendezett. Most viszont megriadt, mert a számára mindennél fontosabb olvasmány, a közvélemény-kutató intézetek egybehangzó adatai szerint az ország lakosságának jelentős része nem osztja a politikusok és a gazdasági szakemberek véleményét. Magyarán: nagyon sokan tartanak attól, hogy a jövő évtől már nálunk is az uniós pénznem lesz a fizetőeszköz. Alighanem igaza van Csáky Pálnak, aki a minap úgy vélekedett, hogy Ján Slota is a kormányfő kérésére (parancsára?) vonta össze a szemöldökét, s aggodalmaskodott az euró bevezetése kapcsán. Az is idegesíti, hogy aligha van már visszaút, hiszen ha Pozsony akarna halasztást, akkor elveszítené szavahihetőségét, amely a szlovák korona árfolyamának zuhanásában is megmutatkozna. Ez pedig hatalmas károkkal járna.

A kormányfő főleg attól tart, hogy a lakosság szempontjából az átállás első két éve a legzűrösebb, mert leginkább ilyenkor lódulnak meg az árak. Ekkor derül majd ki, hogy Szlovákia az eurózóna legszegényebb országa. Példaként Szlovéniát említem, ahol jelenleg 1 212 euró az átlagbér, nálunk az elmúlt évek elég jelentős növekedése ellenére ennek alig a fele. Az árak viszont jóval közelebb kerültek Nyugat-Európához, mint a bérek…

Nem vagyok közgazdász, ezért csak laikusként és a szaklapok szorgalmas olvasójaként tudom megítélni, hogy a vállalkozók és általában a hazai és a külföldi üzletemberek számára mindezek ellenére nagy előny lesz, ha nálunk is az euró lesz a hivatalos pénznem.

Bizonyos mértékig a lakosság is örülhet ennek, hiszen nem fenyeget majd az infláció veszélye, vagyis a pénz elértéktelenedése. Tele lesz a pénztárcánk. Leginkább eurócentekkel... Remélhetően a bérek és a nyugdíjak is emelkednek majd, nemcsak az árak. Ezzel kapcsolatban hadd meséljem el egyik friss élményemet. Néhány hete feleségemmel Salzburg környékén vendégségben voltunk ottani pedagógus barátnőjénél. Mindketten német-angol szakos tanárnők voltak, egyaránt több mint harminc évet húztak le a katedrán. „Mennyi most a nyugdíjad? – kérdezte a háziasszony. Mire feleségem pironkodva vallotta be, hogy alig háromszáz euró. „Nem is olyan rossz pénz ez, hetente“ – közölte a salzburgi pedagógus, aki csak akkor döbbent meg, amikor meghallotta, hogy a feleségemnek nem a heti, hanem a havi járandósága ennyi…Miközben ő havonta jóval több mint ezret kap. Euróban.

Ne áltassuk magunkat, lesz gondja jövőre a kormánynak és a gyalogpolgárnak egyaránt, ha Brüsszel valóban jóváhagyja, hogy Szlovákia is beléphet az euróövezetbe. Sokan tartanak minden újdonságtól, s nyilván igy lesz ezúttal is. Mégis azt hiszem, hogy végső soron mindannyian nyerhetünk az euróval. Hosszabb távon.

Robert Fico azonban a választások előtti két esztendőtől és a közvélemény kedvezőtlen reagálásától fél. Ezért ateista létére már a papokat is arra kéri, hogy prédikációikban népszerűsítsék az uniós pénznemet. Ami már közröhej.

Sokkal célszerűbb lenne, ha a szakemberek a közhelyek és a nagy szavak helyett érthetően és őszintén elmondanák: mik az euró szlovákiai bevezetésének előnyei és kockázatai.

Ezzel javíthatnának leginkább a közhangulaton, hiszen Szlovákiát sem csupán dedósok lakják, akiknek az agyába a politikusok sulykolják bele, hogy most éppen mi legyen a véleményük.

Ezt már végre Robert Fico is felismerhetné, és legalább a jövő évre tervezett változással kapcsolatban őszintén beszélhetne.
Címkék: Robert Fico