Zsákutcában az MKP?

Barak László | 2008. március 19. - 11:42 | Vélemény

Nyilvánvaló, hogy a pártok iránti szimpátiát kutató felmérések nem igazán mérvadóak olyan időszakokban, amikor szélcsend van a közéletben. Vagyis egyáltalán nem fenyeget a parlamenti választások veszélye. Így többé-kevésbé akár le is sajnálhatóak a közvélemény-kutatók havi felmérései.

Talán mégsem teljesen fölösleges dolog azonban, ami havonta a terítékre kerül. Annál is kevésbé, mivel bizonyos tendeciákat, irányultságot azért kétségkívül sejtet minden egyes vonatkozó felmérés. Főként, ha több, egymástól független közvélemény-kutató ügynökségnél is egybevágóak az adatok. A Magyar Koalíció Pártja szempontjából tehát minimum elgondolkodtatónak kell lennie, hogy az önmagát a szlovákiai magyarok kizárólagos politikai képviseleteként hirdető csoportosulás az elmúlt fél év során most már folyamatosan a Szlovák Nemzeti Párt mögé szorul a szimpátialistákon. Másrészt, legkevesebb két-három százalékkal rendre gyengébbre taksálják preferenciáit annál a százalékaránynál, amit a legutóbbi parlamenti választásokon elért.

Pedig, ugye, a közel egy éve létező régi-új vezérkar, a megújulási szándékok bizonyos palotaforradalmi jellegén túl, vehemens és pozitív töltetű szemléletváltást hirdetett meg párton belül és kívül: A tisztújítást megelőző időszak stratégiája markáns átalakítási szándékától kezdve a párt lehetséges választóinak kilátásba helyezett profibb kezeléséig bezárólag.

Be kell látni, az eltelt vajúdási időszak egyelőre a legkevésbé sem sejteti, hogy például, vissza lehetne hódítani azt az „ötvenezer lelket“, amelynek elvesztését” annak idején oly indulatosan igyekeztek a Bugár-adminisztráció nyakába varrni a Bugárt megbuktató Csáky Pál és Duray Miklós, híveikkel egyetemben... Sőt, további választói létszámcsökkenésre van kilátás.

Mindazonáltal, lásd, mint fent, egyelőre komolyabb következmények nélkül bagatellizálhatóak, agyonhallgathatóak a párt iránti szimpátiákat mérő kutatások eredményei. Ám, ha állandósul az MKP-szimpatizánsok lemorzsolódása, a pártnak óhatatlanul stratégiai kurzusváltásra lesz szüksége. A szimpatizánsok folyamatos elvesztése ugyanis egyértelműen arról szól, hogy a szlovákiai magyar választó nem vevő arra a jelképes és sajnos meglehetősen együgyű politikai csetlés-botlásra, amelynek lényege annak az avítt közhelynek a hangsúlyozása, hogy „aki magyar velünk tart“...