Ivan Gašparovič ostoba kampánya

szilva | 2008. március 20. - 10:24 | Vélemény
„Ha egy katolikus hisz Istenben, akkor édesmindegy, hogy szlovák, magyar, német vagy olasz fog neki magyarul szólni Istenről”. Ezt a szlovák államfő fröcsögte a nagy nyilvánosság elé, amikor szerdán fogadta az új pozsonyi érseket és a zsolnai püspököt. Ezzel az egyetlen mondatával a szlovák elnök egyszerre több dolgot árult el.


Először is elvben és gyakorlatban is óriásit tévedett. Ugyanis a Vatikán több évtizede szorgalmazza a hívők anyanyelvén bemutatott szertartásokat, következésképpen azt is, hogy a különböző nemzetiségű római katolikusoknak legyenek saját lelkipásztoraik, mert ez így természetes. Igaz, a jelenlegi pápa a latin nyelvű liturgia bizonyos mértékű visszaállítását szorgalmazza, ám egyelőre, s remélhetően ezután sem lesz eredményes az igyekezete.

Gyakorlati szempontból pedig azért nincs igaza az elnöknek, mert nyilván nem csak jómagam szembesültem olyan kínos pillanatokkal, amikor a szlovák nemzetiségű pap tört magyarsággal még a temetés gyászoló gyülekezetét is majdnem megröhögtette, amikor minden jóindulata ellenére „bőséggel” helyett „bősegget” és egyéb komikus szóficamokat mondott. Nyilván ugyanilyen rossz érzés keríti hatalmába azokat a szlovák hívóket, akik a magyar nemzetiségű, az ő anyanyelvüket törve és rossz kiejtéssel beszélő pap celebrálta misén vesznek részt. Elvben, de a szertartások méltósága, miként a hívők lelkipásztori gondoskodásának szempontjából sem mindegy tehát, hogy milyen nemzetiségű pap áll az oltár, a sír előtt és máshol.

Ivan Gašparovič ezzel az ostoba mondatával valójában nem is az egyházi főméltóságokhoz szólt, hanem a Smer és a Szlovák Nemzeti Párt híveihez, akiket elsősorban nacionalista húrok pengetésével, buzgó hazafisággal lehet lekenyerezni. Az államfő előttük riszálta magát, s nem először. Igazolva azt, amit sokan már évek óta tudunk. Vagyis hogy az elnök nem pártatlan és nem is Szlovákia minden polgárának az államfője.

Már csak ezért is valóságos halálos bűn a szlovák kereszténydemokraták (KDH) tökölődése Iveta Radičová elnökjelölti támogatása körül. Ha valóban nem az SNS és Gašparovič szekértolói, akkor kiállhatnának végre az egyre népszerűbb politikus asszony mellett, mert ebben a pillanatban neki van a legtöbb esélye megakadályozni a Fico-Slota-Gašparovič triumvirátus dáridózását további fél évtizedre vagy még ennél is hosszabb időre.

Egy bekezdés erejéig azért említsük meg azt is, hogy csaknem hasonló baklövést követett el Csáky Pál és az MKP vezetése is, amikor magyar püspökért kiáltottak. Ugyanis a hívők pasztorációja semmiképpen sem tekinthető – még a magyaroké sem – politikai kérdésnek. Következésképpen a szlovákiai magyar pártnak nem kellene tüsténkednie ebben az ügyben, mert már megtanulhatták volna, hogy a meggondolatlan megnyilvánulásaik még ostobább ellenreakciót váltanak ki. Lásd Mečiar korábbi és Gašparovič tegnapi hőzöngését. Sokkal helyénvalóbb és méltóbb volt a Jó Pásztor Alapítványnak és még két társulásnak, a szlovákiai római katolikus magyar hívők óhaját kifejező nyilvános dokumentuma. Amelyre a pozsonyi érsek azzal válaszolt, hogy a beiktatási szertartás egy részét magyarul és németül celebrálta. Ami remélhetően nemcsak elterelő hadművelet, hanem gesztus is volt, amelyet mielőbb magyar nemzetiségű püspök vagy helynökök kinevezése követhet.

Akadálymentesebb lehet ez a folyamat, ha Ivan Gašparovič, Csáky Pál és más, hozzájuk hasonló túlbuzgó politikus nem kotyog bele abba, ami jelenlegi tisztségükben nem rájuk tartozik.