Sólyom László, az államférfi

szilva | 2008. március 30. - 17:47 | Vélemény
Elég sokáig úgy tűnt, hogy Sólyom László államfőként nem jut el olyan szakmai, emberi magaslatokra, mint ahova 1990 és 1998 között az Alkotmánybíróság elnökeként jutott fel.

A taláros testület vezetőjeként, korábban pedig a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítójaként kimagasló érdemeket szerzett Magyarország európai értékrenden alapuló jogi fundamentumainak a kimunkálásában és lerakásában, a demokratikus jogállam megteremtésében. Csaknem három éve választották államfővé, s egy ideig attól tartottam, mert voltak jelei, hogy a kiemelkedő elméleti tudással és kellő emberi tartással rendelkező személyiség nem találja a helyét a gyakorlati politikában, vagyis olyan terepen, ahol lépni, cselekedni kell.

Aggodalmaim, sokunk aggodalma akkor oszlott el, amikor az elhíresült balatonöszödi beszéd után egyértelműen tudtára adta Gyurcsány Ferencnek, hogy ilyen megnyilvánulás után nincs más civilizált döntés, csak a lemondás. Aztán odaszólt Orbán Viktornak is, hogy a forradalom nem tévesztendő össze törvényellenes utcai zavargásokkal, a népszavazás az erőszakos kormányváltással. A Fidesz elnöke okult a figyelmeztetésből, a kormányfő még mindig nem.

Sólyom László akkor is bölcsen döntött, amikor március első vasárnapjára írta ki a népszavazást a vizit-, a kórházi napi-és a tandíjról. Ezzel sikerült megakadályznia, hogy március 15-én ne legyenek még nagyobb zavargások és a húsvéti ünnepek viszonylagos nyugalomban teljenek Magyarországon is.

A magyar elnök szerintem akkor vált végképp államférfivá, amikor elhatározta, hogy hétfőn személyesen látogat el Pilisszentkeresztre. Mert nyilvánvalóan felismerte, hogy az ottani Szlovák Ház körüli konfliktus nemcsak helyi jellegű személyeskedés, hanem az ügynek fontos nemzetiségi mérete is van. Ráadásul akár egy folyamat részeként is felfogható, hiszen Lendvai József polgármester megszüntette a helyi kétnyelvű újságot és a pedagógusok nyelvpótlékát is. Saját tekintélyét veti latba, hogy véget vessen a látszólag bagatell ügy (ek) (amelyet számos magyarországi média sugall) további elmérgesedésének, amellyé viszont a pozsonyi politikusok akarják kavarni, a szlovák média nagy többségének szelektív és túlbuzgó tudósításainak, már-már hecckampányának segítségével. Idejében lépett, mert Ján Slota habzó szájjal már reciprocitást emleget, a Selye János Egyetem bezárásának lehetőségét is meglebegtette, méghozzá szemmel láthatóan józanul. Vladimír Mečiar úgy akar jó pontokat és az elbitangolt hívei helyett újabb támogatókat szerezni, hogy valamilyen tényfeltáró pártbizottságot akar meneszteni a szlovák többség lakta magyarországi faluba. Monika Beňová társaival együtt meg Brüsszelben iparkodik félreverni a harangokat.

Meggyőződésem, hogy a budapesti államfő bölcs lépése jobb belátásra bírja a politikai vakságban szenvedő pilisszentkereszti polgármestert és szekértolóit, egyúttal pedig lecsitítja azokat a szlovák politikusokat, akik bármikor ugrásra és ordibálásra készek, ha a magyarokat lehet szidni. Még akkor is, ha ebben az esetben csupán félmagyar (anyagi ágon szlovák nemzetiségű) polgármester meggondolatlan és dölyfös lépése kavart akkora hullámokat, amelyek azonnal Pozsonyig értek, s végre észlelték Budapesten is.

Sólyom László magatartása azért is nagy jelentőségű, mert – az ismert szólásmondást politikai értelemben megváltoztatva – saját hazájában felismerte és nem hagyta kellő reagálás nélkül ama bizonyos szálkát. Igy aztán még több morális joga lesz arra, hogy az erdélyi, a vajdasági, a kárpátaljai és a szlovákiai magyarellenes gerendákat ne csak érzékelje, hanem határozottan felemelje a szavát eltávolításuk érdekében.

Ahogy eddig is tette.

Címkék: Sólyom László