Ki viszi el a balhét? Gyurcsány vagy az SZDSZ?
A hír szikár, mindössze annyi, hogy Gyurcsány Ferenc kirúgta Horváth Ágnes egészségügyi minisztert, s eme cselekménye az Szabad Demokraták Szövetsége számára elfogadhatatlan. Elvileg egyszerű a képlet folytatása is, amely nem lehet más, mint az, hogy eztán fogja magát a Magyar Szocialista Párt ekképpen hátba támadott, ha úgy tetszik, megcsalt, megszégyenített koalíciós partnere és rövid úton revansot vesz a házastárson…
A két párt koalíciós szerződése alapján az SZDSZ által jelölt Horváth Ágnes kirúgásával ugyanis Gyurcsány tulajdonképpen oly módon csinált klozettpapírt a két párt „házassági szerződéséből”, mintha egy adósságokban fuldokló férj a felesége kifejezett tiltása ellenére túladott volna a hozományaként számon tartott családi ezüstön. Miután ezt megelőzően a szomszédok előtt már „lekurvázta” a mit sem sejtő asszonyt. Értsd, Gyurcsány vasárnapi „humorfesztiválos” pártelnöki jelenését, amelyben közvetlenül az MSZP-politikusok népes tábora, közvetve pedig a sajtó nyilvánossága előtt tulajdonképpen az SZDSZ nyakába varrta kormányzásának minden eddigi kudarcát. A házastársi példabeszédnél maradva, olyan ez, mintha egy impotens férj az épp miatta kielégítetlen feleségére hárítaná a felelősséget azért, mert nem működik a szerszáma…
Miben állhat vajon a fentebb említett revanskényszer? Ha a palira vett koalíciós partner csak egy kicsit is ad magára, azonmód szedi a sátorfáját és úgy otthagyja az önmagáról megfeledkezett partnert, mint Szent Pál az oláhokat. Hiszen, ugye, mindennemű társas együttélés aranyszabálya: Ami nem működik azt nem szabad erőltetni…
A politizálás persze nyilvánvalóan bonyolultabb fenomén, mint egy hétköznapi házasság intézménye, hiszen egy ország kormányzása, azaz a hatalomgyakorlás a tétje. A politikai pártok ugyanis nem másra, mint a hatalomgyakorlás, az érdekérvényesítés megszerzésének lehetőségére szerveződnek. Amely, mármint a hatalomgyakorlás és az érdekérvényesítés, abban az esetben is előjogokkal jár, ha akár cselédként kénytelen asszisztálni hozzá egy-egy adott politikusi grupp.
Természetesen korántsem a kormányzás dicsőségéről, hanem kizárólag a pénzről, a gazdasági befolyásról van szó. Márpedig a szóban forgó szakítás esetén, mármint, ha most, félidőben csapják rá az ajtót az izgága szocialistákra, valószínűleg igen-igen hosszú időre elveszthetik gazdasági befolyásukat a liberálisok. Közvetve pedig a költségvetési pénzek fölötti rendelkezés lehetőségét.
Ha viszont mégsem szakítanak az MSZP-vel, vélhetően végleg egy arcát vesztett, kitartott, megalázott prostituált szerepére kárhoztatnak. Amely helyzet akár örökös számkivetettséggel is járhat…
