Munkát, kenyeret! (Please...)
Manapság egy pedamókus időnként – egyre gyakrabban, de legkevesebb havonta egyszer, fizetésnapon – kacérkodik a munkahely-változtatás gondolatával. Bele-belenéz a tanárverésekről szóló híradókba. Bele-beleolvas az álláshirdetésekbe, átrágja magát az internetes keresőkön, aztán kb. 24 órára belenyugszik, hogy bizony ő már valószínűleg semmi másra nem jó...
Egyrészt mert halvány lila babgőze nincs arról, mi a túrót jelentenek a hangzatos angol kifejezések, másrészt, mert a szótári jelentésük – a tanárember nem szégyell belelapozni a szótárba – vagy nem az, amit a hirdető ért alattuk, vagy egyszerűen nincs is nekik.
Nem titkolom, én is regisztráltam egy ilyen hirdető portálon, de csalódtam, mert kiderült, már én sem vagyok jó semmire a tanításon kívül.
Például, nem vagyok elég képzett. Vagy túlképzett vagyok. Nem vagyok elég pályakezdő. Vagy éppen túlságosan kevés a gyakorlatom. Nem beszélek nyelveket, amelyeket pedig beszélek, azokra nincs szükség. Vagy túlzottak a bérről alkotott elképzeléseim. Vagy túlzottan szerények a munkaidőről vallott elveim. Vagy nem elég napi 600 km utazást vállalni saját kocsival térítésmentesen. Vagy rugalmatlan vagyok az elköltözést illetően.
Ma már csak az a jó alkalmazott, aki derékig a főnöke seggében naphosszat angolul povedálja, hogy még többet dolgozom még kevesebb pénzért. Hisz olyan munkahelyem most is van! Vagy normálisabb cégek nem szorulnak rá a hirdetésre? Azt azért nem hiszem...
Ma is érkezett egy hírlevelem, amelyben arról tájékoztatnak, hogy sikeres pályázat esetén lehetnék a diplomámmal, kvalifikációs vizsgámmal és az egyetemi doktorátusommal meg néhány ilyen-olyan tanfolyammal stb. akár még szállodai mosodavezető-helyettes is! Felcsillant az a szép zöld, csábító szemem! Persze csak szakirányú végzettséggel és középfokú angol nyelvvizsgával! Na, mondom olyan összevont szemöldökkel, hogy Móricz is gratulált volna Rózsa Alexanderral együtt, megnézem én inkább a „takarítót keresek” rubrikát: vezető higiéniai manager is lehetnék. Mondanom sem kell, jogosítvánnyal, programozói ismeretekkel, középfokú angollal, esetleg némettel, ami előny, de csak ha jó vagyok teambuildingben. Szlovákkal, csehvel, orosszal, tanári diplomával... ugyan... És pakolhatnék vagont hétvégente, ha lenne vagonpakoló felsőfokú végzettségem Bc. fokozattal és minimum 4 év szakmai gyakorlattal (afféle railway logistic manager asistentként).
Maradok hát – egyelőre – a pályán. Éjszakánként titokban tanulok angolul, hogy legalább egy tisztességes motivációs levelet össze tudjak hozni Shakespeare nyelvén. Angol motivációs levél ugyanis mindenhova kell! Anélkül ma már a szippantókocsi csövét sem dughatom a pöcegödörbe.
Wazze!