Ján Čarnogurský potenciája
Vajmi kevés lett volna a hírértéke a Pozsonyban szervezett szombati szerbpárti tüntetésnek, ha az a szlovák kommunisták pártjának holdudvarába tartozó zabhegyezők, akik ötletgazdaként az eseményre a jó népet toborozni voltak hivatottak, nem kapcsolják össze Koszovó függetlenségi státusát Csallóköz Magyarországhoz történő csatolásának rémhírével.
Mivel azonban a koszovói albánok „államosodásának“ egyenes következményeként hirdették meg a múlt héten Csallóköz Magyarországhoz csatolásának lehetőségét, okkal kapott kellő publicitást a beharangozott tüntetés.
Egyébként, lévén sajtó-, gyülekezési- és szólásszabadság, nincsen abban semmi rendkívüli, hogy bármely elszabadult állampolgár akár összeesküvés-elméletekkel igyekezzen magának kikaparni ilyen-olyan gesztenyéket. Legfeljebb nem sikerül akkorára a cselekmény, mint amilyenre meg lett álmodva… Lásd, a szóban forgó rendezvényt, amelyre néhány tucat kopasz banditán, pár kivénhedt, revansvággyal megáldott (megvert?) komcsin, no és a szlovákság sok mindenre kapható nemzetébresztő napszámosán, Ján Čarnogurskýn kívül csak a szenzációéhes sajtó emberei, néhány kutyasétáltató honpolgár, meg persze az eseményhez közel levő amerikai nagykövetség testőrségének tagjai voltak kíváncsiak. Leginkább azért, mert normális embernek eszébe nem jut, hogy éppen Pozsonyban lehet sikerrel megejteni Koszovó Szerbiához történő visszacsatolását.
Nyilván Ján Čarnogurskýnak is több esze van annál, minthogy ilyesmiről álmodozzon. Vajon miért döntött mégis úgy, hogy jelenlétével, úgymond, megemeli a szóban forgó, szimpla gatyaletolást idéző performance színvonalát? Talán azért, mert valóban meggyőződése, hogy tényleg létezik Dunaszerdahelyen egy titokzatos kőműves páholy, amelynek mindenre elszánt tagjai éjjel-nappal azon agyalnak, miként csatolhatnák vissza Csallóközt Magyarországhoz?
Aligha hihető, hogy a volt antikommunista, s ezért épp a kommunisták által meghurcolt polgárjogi harcos egy ilyen agyrém okán közösködne valamikori üldözőinek utódaival. Sokkal valószínűbb, hogy egyrészt a szlovák politikai elitet egyébként is en bloc jellemző hungarofóbia ösztönözte őt a tüntetésen való részvételre, mintsem a világ szlávsága iránt benne gerjedő szolidaritás. Másrészt valószínűleg hiányzik neki a közszereplési lehetőség, a valamikori publicitás. Olyan helyzetben lehet, mint az az időközben impotensé vált numerabajnok, aki fölálló tehetségének elvesztését úgy igyekszik kompenzálni, hogy, amikor csak teheti, néhai hőstetteivel traktálja esetleges közönségét…
Csakhogy egy impotens faszi vicces fabulái sokkal kisebb kockázatot jelentenek, például a szlovák-magyar viszony szempontjából, mintha egy volt szlovák csúcspolitikus rendszeresen a puskapor magyarok miatti szárazon tartásának fölötte szükséges voltáról prédikál a szlovák nemzeti gárdistáknak…
A cikk megjelent az Új Szó hétfői számában is.
