Csáky és az MKP zsákutcái

szilva | 2008. április 10. - 08:32 | Vélemény
Igazán nem kérkedésből írom le, hogy kezdettől fogva meggondolatlan lépésnek tartottam a három ellenzéki pártvezetőknek azt a döntését, amely szerint addig nem támogatják az uniós reformszerződés szlovákiai ratifikálását, ameddig a kormánypártiak nem módosítanak a médiatörvényen. Vagyis nem a csata közben vagy utána nevezem ki önmagam közlegényből tábornokká.

Nyilvánvalóan nem egyedül vagyok így. Ugyanis kezdettől fogva világos volt, hogy legfeljebb idén szilveszterig lehet makacskodni, mert a tagországoknak addig kell dönteni az Európa jövőjét, az unió további működését meghatározó dokumentumról. Addigra tehát valamerre lépni kell. Nyilvánvaló volt az is, hogy Robert Fico nem hagyja legyőzni magát, gátlástalansága és pökhendisége nem ismer határt és kompromisszumot. Koalíciós partnereivel tett ugyan néhány engedményt, de a lényeg nem változott, vagyis a sajtótörvény felháborító, a szlovákiai demokrácia szégyenfoltja.

Csakhogy e botrányos jogszabály ellen eleve nem az uniós dokumentummal kellett hadakozni. A lapkiadók szövetsége teljesen helyénvalóan és a politikusokhoz képest sokkal bölcsebben, a kassai taláros testülethez és nemzetközi döntőbíróságokhoz kíván fordulni, miután Ivan Gašparovičtól semmi jót sem várhatunk: ő minden törvényt szentesít, amelyet a Smer boszorkánykonyhájában kotyvasztottak.

A szlovákiai politikai ellenzék viszont a tegnapi parlamenti határozat után abban a politikai zsákutcában vergődik, ahova a három pártelnök rossz alkuja terelte be őket. Ki kellene hátrálni, minél kisebb presztizsveszteség. Csáky Pál különösen felelős ezért a rövidlátó egyezségért, mert tudtommal ő és néhány társa úgy bólintott rá a politikai pályán egyre inkább tévelygő Mikuláš Dzurinda javaslatára, s a döntés előtt nem konzultált az MKP parlamenti frakciójának valamennyi tagjával. Ha ezt megteszi, nyilván akadtak volna ellenvélemények, olyan figyelmeztető hangok, amelyek helytelenítették volna az eleve kudarcra ítélt árupakcoslást, vagyis az uniós szerződés és a sajtótörvény politikai összekapcsolását. Mert az uniós reformszerződésre Szlovákiának is szüksége van, de a szlovákiai magyaroknak még inkább, hiszen Ficóék nacionalista politikájával szemben Brüsszel az erős várunk.

Csáky Pál politikai baklövését mindenképpen az MKP sínyli meg. Dzurinda mossa a kezeit: ő látszólag tisztán mászik ki a slamasztikából, hiszen neki és pártjának nem kell változtatnia eddigi magatartásán, mert a magyar képviselők támogatják meg a kormánypártiakat. Pavol Hrušovský pedig elejétől fogva azt szajkózza, hogy az ő kereszténydemokratái mindenképpen nemet mondanak a Lisszabonban elfogadott dokumentumra.

Az MKP a politikai patthelyzetet oldaná fel, Szlovákia nemzetközi tekintélyét óvná, ha valóban megszavazzák a ratifikálást. Ám a szlovákiai helyzet miatt itt és most más a belpolitikai és a nemzetközi értékelése annak a ténynek, hogy az uniós reformtervezetet a pozsonyi kormánypártok az MKP támogatásával szavazzák meg. Nyilvánvalóan Csákyék megkérték az árát is ennek a lépésnek, s a kormánykoalíció feltehetően módosítja a közoktatási törvényt. Ma még nem tudni, milyen mértékben. És meddig.

Ha igy lesz, akkor látszólag az MKP nyertesen kúszik ki a zsákutcából. Pedig dehogy. Valójában még nagyobb zsákutcába kerül. Csáky Pál szónokolhat, döngetheti a mellét, hogy társaival együtt az uniót, Európát védte Pozsonyban. Ezt azonban az év elején kellett volna megtennie, amikor bedőlt Mikuláš Dzurindának. Áprilisban azzal érvelni, hogy egyezségük csak januárra vontkozott, nevetséges. Mostantól mindenképpen csökken a párt ázsiója: az ellenzéki partnereik, a szlovákiai sajtó és a közvéleméy körében. Robert Fico is jót röhög a markában. Mert a Csáky Pál és támogatói a Magyar Koalíció Pártjának eddigi, talán legnagyobb értékét, családi ékszerét herdálják el. Azt, amit Bugár Béla még a szemefényénél is jobban őrzött: a szavahihetőségét, az adott szó és igéret becsületét, amelynek még a politikában is nagy súlya van.

Ebből a politikai és morális zsákutcából sokkal nehezebb lesz kikecmeregni, mint az előbbiből. Csáky Páléknak ez már aligha fog sikerülni.

Címkék: Sajtótörvény