Undor a köbön!
Ha valakinek esetleg nem esett volna le eddig a tantusz, a szlovákiai magyar oktatási célokra megítélt magyarországi támogatások szétosztására létrehozott Pázmány Péter Alapítvány illetékesei újabban azért nem oktatásfejlesztésre, tanulmányi kirándulásokra, pedagógiai szakképzésre, színházlátogatásokra költik a nekik leosztott magyarországi közpénzt, hanem, mondjuk, folyékony szappanra, „tyeplákira“ meg sípos seggű lovakra, mert azok a szatócsok, akikkel „kapcsolatokat ápolnak“, közvetlenül a folyékony szappan, a tyeplákik és sípos seggű lovak forgalmazásából élnek.
Ha ez így van, nyilván jól járnak a Pázmány Péter Alapítvány illetékesei is. Ők tehát közvetve élnek a folyékony szappanból, tyeplákiból meg a sípos seggű lovakból... Egyszerű ez, mint a makarenkói pofon meg a kéz kezet folyékony szappannal is moshat újkori intézménye...
Undor a köbön? Mármint, a nyíltszíni lopás efféle gyanúja, de minimum lehetősége. Merthogy csupán erről lenne szó.
Ráadásul, bárminő fájdalom, a helyzet tökéletesen reménytelen… Ha nem lenne az, nyilván eszébe sem jut a PPA aktuális „ügyeletesének”, Zsille Bélának, hogy - mintegy gatyaletolásként - azzal a pofátlan ignoranciáról tanúskodó kijelentéssel rázza le a PPA vonatkozó ügyleteit firtató sajtót, hogy az alapítvány hierarchiája, pénzelosztási mechanizmusának működése, úgymond, egy belső dolog, amihez az olvasóknak semmi közük nincs...
Nos, ilyen esetekben szokott volt anyázni teljes joggal a tehetetlenségre kárhoztatott külső szemlélő. Hogy aztán a potenciális tolvajok álszent módon arról értekezhessenek egymás közt, minő szalonképtelen mostanság a közbeszéd meg a sajtó is... Amely, nevezetesen a sajtó, ugyan kizárólag őrkutyai státusából adódóan, azaz mintegy hivatali kötelességből követi el a szóban forgó ugatást, ám mindenki tisztában van azzal, hogy a karaván úgyis annak rendje-módja, vagyis a saját vízfeje szerint halad majd tovább…
Ez a vízfej pediglen nem más, mint azoknak a magyarországi tótumfaktumoknak, például a Szülőföld Alapban rendelő hivatalnokoknak a gyülekezete, akik állami megbízásból osztogatják a magyarországi adófizetők pénzét Magyarország határain túlra. Mégpedig egy, a köztörvényes bűncselekmények határát súroló alibista szemlélet által vezérelve, amelynek lényege, hogy az általuk szétszórt pénzzel a határon túli „legitim szervezetek“ úgy gazdálkodnak, ahogy azt jónak látják…
Az ügyeskedés, az umbulda, a tolvajlás tehát, ha úgy tetszik, a mindenkori magyar kormánykörök tudtával, mi több, megbízásából folyik évek óta. Az vesse tehát az első követ a határon túli megélhetési magyarokra, aki nem élne egy ilyen, akár az isten lábához fogható lehetőséggel. Bár, ha akadna is egynéhány ennyire becsületes és főként naiv individuum, azokat minden bizonnyal pillanatok alatt fölfalná a potenciális tolvajok alkotta mátrix, mégpedig, a sok lúd disznót győz elve alapján…
Undor a köbön!
