Feltámadhat-e a szlovákiai ellenzék?

szilva | 2008. április 24. - 10:58 | Vélemény
A politológia klasszikus szabályai szerint ha egy párt vereséget szenved a választásokon és ellenzékbe kényszerül, akkor tisztújítást kell végrehajtani.

Majd az új elnökkel és a megújult pártvezetéssel neki kell látni olyan vonzó, tehát a polgárok többségét megszólítani és bizalmukat megszerezni képes program kidolgozásának, amellyel sokkal jobb eredményt lehet elérni a legközelebbi voksolásokon.

Szlovákiában ez a vegytiszta tétel egyelőre megbukott. Miként ennek az ellenkezője is. Mert a Magyar Koalíció Pártjában volt tisztújítás, a Szlovák Kereszténydemokrata Unióban (SDKÚ) és a szlovák kereszténydemokratáknál (KDH) viszont majdnem minden maradt a régiben. Más út, de a végeredmény egyelőre ugyanaz: belső viták, személyeskedések gyengítik-rombolják mindhárom pártot. Ezzel együtt pedig az ellenzéket.

Arra a bizonyos miértre nem könnyű a válasz. Az első ok nyilvánvalóan az, hogy nyolc év után nem egyszerű kipottyanni a kormányhatalomból, amely – ne kerteljünk – sok jól fizetett poszttal jár. Odafenn és alsóbb szinteken egyaránt. Emiatt növekszik a zúgolódók, elégedetlenek száma, és megkezdődik a csata a még megmaradt koncokért.

Nyugaton ez a váltás – kevés kivételtől eltekintve -- nem jelent különösebb személyes megrázkódtatást, mert a bukott politikus visszatér a civil életbe, ahol jó kapcsolatai és tudása révén vagy visszaveszi a vállalkozásait vagy jó állást igérnek neki. Mint Gerhard Schrödernek, aki politikai visszavonulása után gazdasági társaságoknál vállalt tanácsadói szerepet(Rotschild, Gazprom), majd átvette egy nyugat-európai-orosz konzorcium felügyelőbizottságának elnöki posztját. Sokkal többet keres, mint német kancellárként. Közép-Európában kevés ilyen példát tudunk. Legfeljebb Kuncze Gábort említhetnénk, aki kedélyesen és a legjobbkor búcsút mondott a nagypolitikának. Ugyancsak gazdasági tanácsadó lett, néhány napja pedig egy külföldi többségi tulajdonú, Magyarországon is vállalkozó építkezési cég felügyelő bizottságának elnöke. Egyelőre válaszra sem méltatta a két százaléknyi támogatottsággal pironkodó SZDSZ nemrég még hetyke, ma már kétségbeesett vezéreinek visszahívó szavát. Ide sorolhatjuk Bugár Bélát is, aki már az MKP révkomáromi tisztújító közgyűlése előtt jelezte, hogy 2010-ben elvonul a közéletből.

Kevesen tudják és merik ezt megtenni. Mondjuk ki őszintén: nem éppen a mai elvárásoknak megfelelő, vagyis hiányos szakmai felkészültségük, műveltségük, nyelvtudásuk miatt. Ezért válnak, számos esetben pedig züllenek megélhetési politikussá. Mert elvtelenül és minden áron ragaszkodnak posztjaikhoz, amelyeket nem népszolgálatként, hanem kiemelkedő kereseti lehetőségként tartanak számon. Ahonnan semmi esetre sem akarnak távozni, hiszen nem nagyon tudnák, hogy hol helyezkedjenek el. Azt viszont sejtik, hogy bárhol is landolnának, jóval kevesebbet keresnének, mint jelenleg. Tisztelet a csekély számú kivételnek.

Elsősorban ezért nő a feszültség a szlovákiai ellenzéki pártokban, ahol kevesebb ama bizonyos zsíros falat. Ezért akadozik a közéletben természetes körforgás és kiválasztódás, amelytől mindhárom politikai tömörülésben irtóznak a jelenlegi tisztségviselők. Mikuláš Dzurindának és Pavol Hrušovský körül egyre fogy a politikai oxigén, Csáky Pál ugyan új elnök, ám – több magyar képviselőtársával együtt – a rendszerváltás óta ő is ott sündörög ama bizonyos vályúnál. Az új tisztségében pedig képtelen összezárni az MKP sorait. Sőt: egyre nagyobb feszültség, minden szinten. Amit egyre nagyobb utálattal szemlél a közvélemény, de az a fiatal is, aki potenciális politikusjelölt lehetne.

A megoldás és a változtatás joga és kötelessége a tagságé. Még inkább a döntési pozícióban levő, különböző szintű vezetőké. Mi, kívülállók egyelőre annyit látunk, hogy Robert Fico kárörvendően szemléli az ellenzékiek iszapbirkózását és önpusztító csatáit. Már ma úgy gondolja, hogy a legközelebbi, tehát a 2010-es parlamenti választásokon mindössze az lesz a kérdés, hogy a Smer alkotmányos többséget szerez-e, s egyedül kormányozhat, vagy kénytelen lesz ismét bevenni a buliba Ján Slota pártját is. Mert a jelenlegi közvélemény-kutatások adatai szerint a Smer és a Szlovák Nemzeti Párt támogatottsága a legnagyobb.

Egyelőre nincs olyan politikai erő, amely legalább megnehezítené a dolgukat. Vajon lesz-e legalább két éven belül? Észbe kap-e, feltámad-e haló porából addigra az ellenzék? Súlyos kérdések ezek, amelyekre a legtöbben aligha tudunk válaszolni, s amelyekre azért a viszálykodó ellenzékiek is gondolhatnának.

Legalább reggel, amikor belenéznek a tükörbe.