Az MKP színtársulatának esete az Übü király című vásári komédiával

Barak László | 2008. május 9. - 13:41 | Vélemény

Nyilvánvalóvá vált, a Magyar Koalíció Pártja statáriális bíróságként és kivégzőosztagként funkcionáló országos etikai bizottsága a párt alapszabályát megszegve döntött, amikor Simon Zsoltot Csáky Pállal szemben megfogalmazott kijelentéseiért a pártból való kizárásra ítélte.

Nyilván rájött erre Csáky is, hiszen a járási etikai bizottságokkal szemben fellebviteli szervként működő országos etikai bizottság általa kezdeményezett vizsgálódását és vonatkozó döntését követően a párt alapszabálya szerint illetékes rimaszombati járási etikai bizottsághoz fordult Simon ügyében.

Olyan ez, mintha a kivégzőosztag parancsnoka egy nyilvánvaló önbíráskodási aktust követően folyamodna tettének legalizálása céljából az illetékes haditörvényszékhez. Meglehetősen tragikomikus viszont Csáky legfrissebb elszólása, amely szerint, ha az általa frissen megszólított rimaszombati etikai bizottság június 11-ig bezárólag nem juttat el döntést az MKP országos elnökségéhez, ezt a testület kénytelen lesz úgy értelmezni, hogy személyes vagy testületi érintettség miatt nem óhajtanak a beadvánnyal foglalkozni. Ebben az esetben aztán – így az MKP elnöke – természetesen az alapszabály által biztosított keretek között mozog majd az elnökség… Vagyis, ha volt Simonnak sapkája, ha csak lesz, akkor sem lehet feltámasztani, oszt annyi…

Ebben az első látásra is rendkívül zavaros ügyben vélhetően az a tény sem tisztáz majd semmit, hogy az MKP öt parlamenti képviselője – Gál Gábor, Bastrnák Tibor, Bugár Béla, A. Nagy László és Andruskó Imre – a minap levéllel fordult a párt elnökségéhez, hogy a testület folyamodjon az országos alapszabály-felügyelő bizottsághoz, megvizsgálandó, nem sérti-e az MKP alapszabályát az országos etikai bizottság Simon ügyében hozott határozata… Naná, éppen a Simont az országos etikai bizottságnál feljelentő elnökség ügyködik majd azon, hogy saját döntése miatt elmarasztalhassák. Ilyen hal márpedig nincs! Ezt a verdiktet egyébként maga az ügyeletes halbiológus, azaz Csáky Pál kilátásba is helyezte, amidőn az öt képviselő szóban forgó levelére reagálva, a következőket nyilatkozta az Új Szónak: …félreérthették az eddigi procedúrát… Ha korábban megkérdezték volna, mi történik a pártban, akkor nem kellett volna ilyen levelet írniuk. De hát van idejük és pénzük“. Vagyis bekaphatják – véli Csáky. Nincsen egyébként ebben a pártelnöki magatartásban az égvilágon semmi meglepő, hiszen milyen hóhér az, aki önként és dalolva a saját maga nyakára hurkolná a kötelet az elítélt nyaka helyett?

Ezúttal is beigazolódni látszik hát a közhely, amely szerint lefelé a lejtőn szinte lehetetlen megállni.

De hát egy párt voltaképpen tényleg egy olyan zárt közösség, amelynek belső rendtartásába akkor sem lehet beleszólása a külső szemlélőnek, ha nyilvánvalóan önkényes mészárlás vagy éppen egy kollektív öngyilkossági rituálé folyik ott… Legfeljebb föláll a közönség és faképnél hagyja az esze ment társulatot. Aztán a társulat tagjain áll, együtt maradnak-e, avagy sem az Übü király című vásári komédiában…