Csáky Pál a paranoiások között

szilva | 2008. május 15. - 11:44 | Vélemény
Pszichiátriai és politiológiai könyvek, tanulmányok sokasága foglalkozik azoknak a politikusoknak az életpályájával, akik miután hatalomra kerültek, paranoiába, vagyis üldözési tébolyba estek, s ennek következtében a legkülönbözőbb összeesküvés-elméletekkel riogatták, fárasztották, majd pedig már csak szórakoztatták a közvéleményt.

Nem említek tragikus külföldi példákat, maradok idehaza. Jól emlékszünk még arra, hogy Vladimír Mečiar hányszor harsogta el: összeesküvés, merénylet készül ellene. Mikuláš Dzurinda már csak valamiféle „csoportocskákról” rebegett, amelyek állítólag pártelnökként és kormányfőként is meg akarták buktatni. Robert Fico miniszterelnökként is állandó ellenségeket gyárt magának: leginkább a galád multikra és a gaz újságírókra lövöldözi mérgezett nyilait. És nyilatkozatait.

Szomorúan állapítom meg, hogy Csáky Pál is bejuttatta önmagát ebbe a díszes társaságba. Valósággal megfertőzte őt a szlovák kormányfő, mert ugyanolyan nemtelen eszközöket használ pártelnöki funkciójának és hatalmának bebetonozására. Ő is valamiféle gazdasági lobbival hadakozik. Olyannyira belegabalyodott ebbe a rögeszméjébe, hogy immár Világi Oszkárt látja az Új Szó főszerkesztői székében, ami már komoly tünet. Akár csak Robert Fico, Csáky Pál sem képes megemészteni, hogy vannak olyan újságok, amelyek nem hajlandók hajbókolni, hozsannákat zengeni róluk. Mi több: bírálni is merészelik őket. Például éppen az Új Szó, amely a rendszerváltás utáni hagyományokat és a független újságírás elveit szem előtt tartva nem szolgálja ki a Magyar Koalíció Pártját sem, hanem az olvasók minél tárgyilagosabb tájékoztatását szolgálja. Természetesen nem mindig hibátlanul, mert abban például szerintem igaza van az MKP elnökének, hogy ki lehetett volna deríteni: valójában kik is a megrendelői a nagy vihart kavart, tavaly decemberi közvélemény-kutatásnak. Ám az eredményen, a következtetéseken és a közlés módján ez a kis baki semmit sem változtat. Már csak azért sem, mert a Focus az egyik leghitelesebb intézményünk, s ezért a manipuláció lehetősége szinte kizárt.

Az MKP elnöke abban is hasonlít a smeres kollégájára, hogy meglebegtet bizonyos dolgokat, gyanúsítgat, konkrétumok nélkül. Robert Fico ezt tette az áruház-láncokakkal, a multikkal, akik szerinte harácsolnak Szlovákiában, indololatlanul emelik az árakat. Egyetlen konkrétum említése nélkül! Arról viszont hallgat, hogy Szlovákiában azért is olyan drága a benzin és a gázolaj, mert az állam nagy adókat rak rá, következésképpen állandóan növekszik a bevétele. Csáky Pál tavaly óta valamiféle gazdasági lobbival riogat, amely állítása szerint egy ideig (természetesen az új pártvezetésnek köszönhetően) kimúlt, most viszont ismét felütötte a fejét és újra támad, ismét pozíciókat, befolyást akar szerezni a Magyar Koalíció Pártjában. Egyetlen konkrét nevet említett: Világi Oszkárt, akinek azonban a Slovnaft vezérigazgatójaként és független polgárként sincs semmi szüksége arra, hogy az MKP elnöke által kifundált morális mélypontra süllyedjen. Simon Zsoltnak sem, akiről legújabban Csáky Pál azt lebegteti hogy, mintha lenne takargatnivalója a szlovákiai Állami Földalapban. Feltételezése szerint ez a félelem befolyásolja a volt agrárminiszter megnyilvánulásait. Ez a gyanúsítgatás igazi övön aluli ütés, ám aligha éri el a célját, hiszen a tájékozott polgár pontosan tudja: Simon Zsolt egyike azoknak, akik erőteljesen szorgalmazzák, hogy a Földalapban megkötött valamennyi szerződést hozzák nyilvánosságra. Márpedig akinek vaj van a fején, az ugyebár kerüli a napot, vagyis a nyíltságot.

Csáky Pál a jelek szerint kizárással szeretne rendet teremteni a pártzűrzavarban, holott az erő fitogtatása bizonyos helyzetekben nem jó módszer. Lásd Mikuláš Dzurinda dicstelen praktikáit a Szlovák Kereszténydemokrata Unióban (SDKÚ). A Sme hírportál riportere többször is megkérdezte Csáky Páltól: mi a különbség közte és Simon Zsolt között, hiszen a jelenlegi pártelnök tavaly az elődjét bírálta, a volt agrárminiszter pedig mostanság éppen őt. Akinek a kizárását Bugár Béla emiatt tavaly nem kezdeményezte. Mert nem féltette a posztját és tudta azt, amivel az utódja alighanem nincs tisztában: a vitákat párbeszéddel kell megoldani, nem kizárásokkal, mint a diktatórikus rezsimben. Ezért is tudott Bugár Béla szavahihető és legalább országos szinten viszonylag egységes pártot átadni neki.

De hol van már a tavalyi MKP?

Címkék: Csáky Pál