Hihetünk-e Robert Ficónak?

szilva | 2008. május 21. - 11:45 | Vélemény
Nem tudom, mennyiben fontoskodott és mennyire hitt Robert Ficónak Berényi József, amikor kikottyantotta, hogy a kormányfő Csáky Pál és Bugár Béla, valamint az MKP elnökhelyettese előtt keményen szapulta Ján Slotát.

Jómagam főleg ebben az esetben nem dőlnék be a miniszterelnöknek. Meggyőződésem szerint ugyanis kijelentésével mindössze kábítani akarta a szlovákiai magyar politikusokat. Már csak azért is, mert a találkozó titkos volt, ezért majdnem biztosra vehette, hogy szavait senki sem kotyogja ki.

De vannak ennél jóval súlyosabb érvek.

Robert Fico és Ján Slota (mindketten bevallották) már jóval a csaknem két évvel ezelőtti választások előtt titokban találkoztak és stratégiai partnerséget kötöttek. Ennek az a lényege, hogy a Smer elnöke populista és demagóg szociális hangnemet üt meg, a Szlovák Nemzeti Párt vezére pedig magyarellenes húrokon játszik a kampány során. Gondoljunk csak vissza a jelszavaikra (Meztelen fenékkel Európába? Szlovákiának szlovák kormányt! – és hasonló gyöngyszemek), s mindjárt kiderül a színtiszta igazság. Nyilván megegyeztek abban is, hogy ha a választási eredményeik ezt lehetővé teszik, akkor koalícióra lépnek, ami némi elterelő hadmozdulat után (tárgyalások minden parlamenti párttal) szintén valóra vált. Ezt a politikai frigyet a pártjaikra leadott voksok lehetővé tették, ráadásul a két – különböző szinten – nacionalista politikus könnyen szót értett egymással.

Politikai cimboraságuk azóta töretlen. Robert Ficónak továbbra is szüksége van Ján Slotára és pártjára, mert sem a kormányfő-pártelnök sem pedig a Smer bizonyos határt nem léphet át, hiszen tekintettel kell lenniük az Európai Szocialisták által hirdetett elvekre, amelyek szerint valamirevaló szocdem párt nem nacionalista és nem lép szövetségre szélsőséges párttal. Legalábbis elvben... Robert Fico egyelőre sikeresen feszíti ezt a húrt, de azért figyelnie kell, nehogy elpattanjon. Már csak azért is, mert a Smer még mindig nem teljes jogú tagja az Európai Parlament második legerősebb frakciójának, s jövőre ismét értékelik Brüsszelben ennek a szlovák pártnak a tevékenységét.

Ezért sem lép Robert Fico posványos területre, s ezért hagyja egyetlen bíráló szó nélkül fröcsögni, ganajlevet eregetni Ján Slotát, aki bármilyen hazai botrányba keveredhet, ordas nacionalizmusával még mindig jelentős politikai erőt tud felsorakoztatni.

Azt nyilván le sem kellene írnom, hogy a magyargyűlölő pártvezérnek mennyire szüksége van a kormányzati pozícióra, vagyis a Smer szövetségére, hiszen így szabadon garázdálkodhat, senki sem meri firtatni mások nevére átsíbolt hatalmas hazai és horvátországi vagyonának az eredetét. Ebben a vonatkozásban Slota és Mečiar még Ficót is gúzsba kötötte, aki pedig nagyon fente a fogát a vagyon eredetének igazolásáról rendelkező törvény elfogadására, de aztán mégsem mert szövetkezni az ellenzékkel két koalíciós partnere ellen.

Elképzelhető, hogy Robert Fico nem rajong túlságosan Ján Slotáért, de a politika nem a szerelemről, nem is a barátságról, hanem az érdekekről szól. Szlovákiában még inkább.

Márpedig Robert Fico és Ján Slota közös érdeke a hatalom bebetonozása. Nyilvánvalóan igyekeznek egymástól választókat is elhalászni, ami inkább a kormányfőnek sikerülhet. Elvben neki van esélye, hogy a Smer alkotmányos többséget szerezzen, s egyedül alakítson kormányt. Ám az eddigi felmérések szerint sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy 2010 után két párt, a Smer és az SNS köthet koalíciót, habár két esztendő alatt azért történhetnek jelentős változások, ám az ellenzékiek jelenlegi tétlensége és belső viszálykodása erre nem sok esélyt nyújt.

Ezért úgy tűnik, hogy a Fico-Slota páros tovább dáridózhat, mert még elég sokáig szükségük lesz egymásra. Legnagyobb sajnálatunkra és a szlovákiai demokrácia annál nagyobb dicsőségére...