Ki lesz az első a hazugok között?
Jó lesz vigyázni most már a közélet jelképes lőterein, mert visszalőhetnek a céltáblák. Bár ilyesmi kizárólag a gagyi fantasztikus filmekben fordulhat elő. Már, ha egy-egy ügyeletes rendező kifogy az épkézláb gegekből. Normális viszonyok között többé-kevésbé minden rendeltetésszerűen működik. A lőterek kuncsaftjai, például, szinte tökéletes biztonsággal lövöldözhetnek a céltáblákra. Mindössze azzal kell tisztában lenniük, hogy az alkalmazott fegyverből hol jön ki és merre tart a lövedék…
Ha nem lenne világos, a június elsejétől hatályos sajtótörvény apropóján történik itt okfejtés. Azért ilyen jelképesen, hogy az olvasó tudatosíthassa, miért csináltak a sajtó képviselői akkora cirkuszt a szóban forgó jogi norma miatt. Azért, kérem szépen, mert olyan helyzetbe kényszerítették őket a szóban forgó sajtótörvényt kiötlő politikusok, hogy abban az esetben is céltáblával állnak szemben, ha híreket szerkesztenek. Milyen értelemben? Mondjuk, egy lap helyszíni tudósításban számol be arról, hogy XY belerókázott a svédasztalba, mert leitta magát. Ez, ugye, kétségkívül egy eléggé snassz helyzet. Mármint a rókabőr a svédasztalon… Nos, a szóban forgó sajtótörvény elméletileg, de gyakorlatilag is lehetővé teszi, hogy az elkövető a tettét nyilvánosság elé táró tudósításra az újság hasábjain válaszolva elmagyarázza az olvasónak, kizárólag azért disznólkodott, mert heveny gyomorrontása volt. Rosszabb esetben azonban olyasmit is leközöltethet az adott szerkesztőséggel, hogy csak azért történt meg vele az eset, mert azt előre megfontolt szándékkal maga a tudósító szervezte meg szenzációhajszás vagy lejáratás céljából…
Első látásra úgy tűnhet, hogy ilyen hal nincsen, illetve nem lesz. Mivelhogy ez a példa akkora hülyeség, hogy valós előfordulása tulajdonképpen kizárt. Legalább viszonylag normális közéleti viszonyok esetében természetesen így is lenne. Ám, ha csak egy kis jártasságra szert tett már az ember a szlovákiai közéleti viszonyok vizsgálatában, világos, hogy ettől még cifrább dolgok is megtörténhetnek. És nem is kell feltétlenül egy Ján Slotára kell gondolni. Aki bármikor és bárhol képes a letolni a gatyáját, de akár egy leveses tányérba is belerondít, ha úgy tartja kedve… Tessék hát felkészülni a legrosszabbnál is rosszabbra!
Ám, hogy sem a tisztességes olvasók, sem pedig a kollégák ne anyátlanodjanak el teljesen, vegyük lazára a figurát és játsszunk. Vélhetően sokan ismerik azt a társasjátékot, amely azon alapul, hogy benne résztvevőknek nem szabad megszólalniuk. A vesztes az, aki legelőbb megszólal. Egyezzünk meg: aki az inkriminált sajtótörvényre hivatkozva a legelsőként kényszeríti egy szerkesztőséget nyilvánvalóan szerecsenmosdató „helyreigazításra”, kapja meg az Első a Hazugok Között örökös rangot…
Az írás megjelent az Új Szó június 2-i számában is.
