A Szlovák Kereszténydemokrata Unió (SDKÚ) parlamenti képviselőinek népes csoportja február 20-án mintegy kétszáz galántai és környékbeli lakos elé ült oda, hogy válaszoljon kérdéseikre. A záporozó kérdésekre zömmel Mikuláš Dzurinda volt kormányfő válaszolt, de szóhoz jutott Ivan Mikloš volt pénzügyminiszter és Eduard Kukan volt külügyminiszter is. Kérdésből akad bőven, szimpla magánügyektől kezdve a függetlenségét kikiáltó Koszovón át egy idősebb úr kommunista agitációs „jelenéséig”. Természetesen az SDKÚ-t feszegető fejleményekkel és a Dzurindát a párt éléről történő távozásra felszólító Liška-féle kezdeményezéssel is foglalkoztak. A lakossági gyűlést követően néhány kérdést tettünk fel az ex miniszterelnöknek.
Mit szól hozzá, hogy a napokban a sajtó több botrányízű ügyet is megszellőztetett azzal a párttal kapcsolatban, amelynek ön az elnöke? – Ján čarnogurskýtól tanultam valaha, hogy az emberi fantázia néha gazdagabb, mint a valóság, ezért az ilyen gyanúsítgatásokat fenntartásokkal fogadom, másrészt nem hunyhatok szemet bizonyos összefüggések felett. Mint amikor Fico megfenyegette Hortot – nincsen kétségem afelől, hogy szimatolnak, ahol csak tudnak. Átnyálazták a megboldogult nagyapám utáni hagyatéki eljárást, tudom, hogy keresnek valamit Mikloš ellen, vizsgálják Hort összes külföldi útját. A Smer letette névjegyét, és igyekszik szétbomlasztani az SDKÚ-t. Tehát nem tartja kizárhatónak, hogy a Smer lehet Liška „médianyomulása” mögött is? – Hasonló dolgokkal már Pozsonyban is szembe kerülök. Elképzelhető, de több időt igényel, hogy a gyanú megdőljön vagy beigazolódjon. Személy szerint vannak belső aggályaim. Liškával a sajtószereplései óta nem találkoztam, most még ez túl friss dolog, csupán a spekuláció szintjén mozog, nem akarom kommentálni. Az ellenzék a Lisszaboni szerződés ratifikálását a demokratikus sajtótörvény elfogadásának feltételéhez köti. Nincs e mögött a gesztus mögött egyfajta igyekezet a sajtó kegyeinek elnyerésére is? – Elég öreg vagyok már ahhoz, hogy tudjam, ez nem lehetséges. Teljesen természetes, hogy a sajtó javarészt a mindenkori kormány ellenzéke. A politikában eltöltött hosszú évek után számomra világos, hogy az újságíróknak ettől nem fogok jobban tetszeni. Leško vagy Schultz a Smeben, Daniš a Pravdában, Hríb a .týÏdeÀ-ben továbbra is azt írnak, amit akarnak. Nincsenek illúzióim, nekünk valóban az elv a fontos. A parlament márciusban szavaz a sajtótörvényről. Ha az ellenzék számára elfogadható törvény születik, hajlandók azonnal megszavazni a Lisszaboni szerződést? – Pontosan. Mi nem terjeszthetjük be, ez a külügyminiszter dolga, de abban a pillanatban nyilvánosan kinyilatkoztatjuk, hogy készen állunk megszavazni a szerződést. A Magyar Koalíció Pártjában történt elnökváltás után az MKP radikalizálódásától lehetett tartani. Milyen az együttműködés az új vezetéssel? – Az együttműködés jó, úgy érzem, hogy a helyzet nyugodt. Igaz, nekem a kezdetektől nem jelentett ez problémát, mert Csáky Pál nyolc évig ott ült a jobbomon a kormányban. Ismerem a taktikáját, tudom, hogy kemény játékos, de az én szememben nem jellemtelen ember. Képes ugyan túllépni bizonyos határt, de ha megérti, hogy valamit nem lehet, akkor az egyezséget követően meg lehet bízni benne. Kopogjam le, hogy a kölcsönös megértés és együttműködés ma megvan, még ha egyes ügyekben a két párt némileg eltérő véleményt képvisel is – mint például Koszovó esetében.
Hogy tetszett a galántai látogatás? – Kellemesen meglepett, mondhatom, nem is lehetett jobb programot elképzelni, mint hogy ma este Galántán az emberekkel beszélgettünk. A mi táborunktól idegen vélemények is elhangzottak ugyan, de az egész nagyon kulturált módon zajlott. Ráadásul rengeteg érdekes gondolat is felmerült – egyesek a mi nézeteinket igazolták, miközben új, rendkívül értékes ösztönzéseket is kaptunk.
