Fodor Gábor és Magyarország esélye

A Szadesz és Magyarország esélye

Jelenleg ugyanis ő lehet az a politikus, aki végre megnyithatja a szekértáborokat és jó irányba terelheti a tévelygő, indulatoktól és súlyos társadalmi gondok miatt robbanásveszélyes, az uniós tagországoktól pedig egyre inkább lemaradó Magyarországot. Az új pártelnöknek erre nagy esélye van.

Először is azért, mert Orbán Viktorral együtt rendszerváltó személy. Mindketten a legendás Bibó Kollégiumban eszméltek a világra és közösségi feladataikra. Ugyancsak együtt vettek részt az Ellenzéki Kerekasztalnak a békés társadalmi átmenetet szavatoló egyezkedésein. Ott bábáskodtak a Fidesz bölcsőjénél, csak aztán 1993-ban Fodor Gábor nem volt hajlandó tudomásul venni Orbán Viktor jobbrafordulását és politikai kacskaringóit. Ezért a gerincességet és ideológiai meggyőződését mindennél fontosabbnak tartva, átigazolt a továbbra is liberális Szadeszba, ahol harmadik próbálkozására választották elnökké.

Nem mellékes szempont az sem, hogy beszélő viszonyban van a magyar szocialistákkal és Gyurcsány Ferenccel is. Az előbbiekkel bizonyos feltételekkel el tudja képzelni az együttműködést, az utóbbival semmiképpen. De talán abban valamiképpen szót érthetnek, hogy miként húzhatnák ki Magyarország szekerét a mély kátyúból. Mert ott fuldoklik az anyaország, erről sajnos, szinte naponta meggyőződhetünk a hírek, a történések és saját, odaáti tapasztalataink alapján. Gyurcsány Ferenc kisebbségi kormánya béna, hiszen igérgetéseken kívül másra aligha képes. Ilyen tehetetlenül bűn lenne 2010-ig bekkelniük a politikai porondon. Az ország szempontjából végzetes lenne ilyen hosszú semmittevés.

Jól tudja ezt Fodor Gábor is, aki már jelezte: általa már megfogalmazott feltételek mellett pártjával megszavazná az előrehozott választásokat, amelyeket leginkább a Fidesz követel. De csak abban az esetben, ha a Fidesz szavatolja, hogy kétharmados győzelmük esetén nem módosítják az alkotmányt és a választási törvényt. Vagyis nem segítik hozzá Orbán Viktort ahhoz, hogy belátható időn belül erős hatalommal rendelkező köztársasági elnök, már-már kisdiktátor legyen.

Jelenleg három tény egyértelmű: mind a négy parlamenti pártnak egyezségre kellene jutnia az előrehozott választásokban, mert mielőbb újra kell osztani a politikai kártyákat. Elvben ugyan szót érthetnének az érintettek abban, hogy valamiféle láthatatlan, de mégsem teljesen virtuális nagykoalíció révén milyen sarkalatos törvényeket fogadnak el az elkövetkező két esztendőben, de erre csekély az esély.

A harmadik szempont sem mellékes. Fodor Gábornak saját háza táján is rendet kell raknia. Egyesek végképp leírták a Szadeszt. Akadnak olyanok is, akik kárörvendően már egy zsidófészek megszűnését ünneplik. Nekik azt ajánlanám, lapozzák fel a magyar történelemkönyveket, s nézzék meg, hogy Kossuth Lajostól kezdve, Deák Ferenccel és sok neves személyiséggel együtt mennyi jeles személyiségünk vallotta magát nemzeti liberálisnak. Tudom, sokan tiltakoznak és idegenszívűséget és sok minden más jelzőt emlegetnek, indokolatlanul. Hitvány, harácsoló és megélhetési politikusok minden pártban akadnak, de ez a tény jellem és értékrend kérdése nem pedig nemzet- vagy pedig vallásfüggő.

Sokan a kétpártrendszerre esküsznek Magyarországon is, mások viszont a Fidesz egyeduralmát áhítják. Jómagam úgy vélem, szükség van még jó ideig a konzervatív értékeket őrző Magyar Demokrata Fórumra és a valóban liberális Szabad Demokraták Szövetségére is.

Summa summárum: Fodor Gábor végre helyzetbe került és ennek köszönhetően sokat tehet a politikai pluralizmus megőrzése és Magyarország előrehaladása érdekében.