Robert Fico, a szájhős

szilva | 2008. június 12. - 12:47 | Vélemény
A pozsonyi kormányfő ismét igazat adott azoknak a hazai és külföldi elemzőknek, akik szerint Szlovákia nagy mázlija , hogy a jelenlegi miniszterelnök nem váltotta be a két évvel ezelőtti választási igéreteit és fenyegetéseit.
Magyarán: nem rombolta le a reformokat. Pedig bő két esztendeje nagyon fenekedett, és igencsak köpte a markát, hogy ha az istenadta pórnép rá és pártjára szavaz, akkor sok mindent visszacsinál, megerősíti többek között az állam elosztó szerepét.

Immár miniszterelnökkén egészen tegnapig nagy hangon hirdette, több millió koronás költségvetési – vagyis a mi adóinkból erre fordított – pénzből hülyítette a polgárokat, hogy mennyire ártalmasak számukra a magán-nyugdíjpénztárak. Ezért az a személy cselekszik helyesen, aki június végéig kilép az úgynevezett második pillérból, vagyis bérének vagy bevételének teljes tizennyolc százalékát a Szociális Biztosítónak utalja, amely szinte fuldoklik a pénzhiánytól. Szerencsére nem sokan, alig húsz-hamrnicezren dőltek be ennek a hamis propagandának. Főleg a fiatalabb nemzedékek ennél is nagyobb örömére a magán-nyugdíjpénztárakra eddig csak ganajlevet eregető Viera Tomanová miniszter asszony hirtelen hangnemet váltott, mert beismerte: legkésőbb 2035-re kifogyhat a Szociális Biztosító már ma is elég üres kasszája. Vagyis igencsak jól jön majd akkor az államnak, hogy addigra egyre több személy saját takarékosságának és az említett pénztárak jó gazdálkodásának eredményeként ebből a forrásból kapja majd öregkori járandóságának jelentős részét. Mindezt a kormányfő is beismerte – igaz, csak közvetve --, hiszen közölte, hogy e hónap végétől már nem bolygatják a két-, illetve hárompilléres nyugdíjrendszert. Vagyis a magánszférát.

Nagyot tévednénk, ha azt állítanánk, hogy Robert Fico az eltelt két esztendőben tétlenül sütkérezett az ország sikereiben, hiszen belenyirbált az egykulcsos adórendszerbe, nekirontott a magán-egésszségügyi biztosítóknak, nagy hangerővel pedig a multiknak és az áruház-láncoknak is. És az egyik nagy ellenségének tartott sajtónak, az elhíresült törvénymódosításával. Legújabban pedig ismét elővette kedvenc fogadkozásait a szociális állam megteremtének szükségességéről. Azt még nem tisztázta, hogy a svéd típusú modellre vagy éppen a bolsevik téveszmére, a mérhetetlen központosításra, az állam csaknem mindenható szerepének a visszaállítására gondol-e. Netán elhíresült szociáldemagógként mindössze riposztozott az őt bíráló Vladimír Mečiarnak.

Amíg halad a szekér, vagyis Szlovákia az előző reformoknak, a külföldi stratégiai beruházóknak, a hazai vállalkozóknak és sok rátermett munkavállalónak köszönhetően gyarapodik, addig Robert Fico kedvére hőböröghet és itt-ott belerondíthat az évről évre valamivel gazdagabb bőségtálba. Ám az már csak úgy van, hogy jó esztendők után rosszak is jönnek. Legalábbis az eddigi intézkedések kiigazításra és folytatásra szorulnak.

Majd akkor válik el igazán, milyen stratéga és milyen politikus a nagy hangú kormányfő.
Címkék: Robert Fico