Megint belepiszkítottak a kisebbségi tányérba…
Ján Mikolaj miniszter úr levelét megírta, miszerint eztán az oktatási minisztérium által jóváhagyott, magyar iskoláknak szánt tankönyvekben szlovák nyelven lenne kötelező használni minden helységnevet. Arra nézvést egyelőre nincsen hitelt érdemlő információ, vajon Bécsnek, Viedeň-ként vagy Budapesnek Budapešť-ként kell-e majd szerepelnie a szóban forgó tankönyvekben...
Kezdődhet hát megint a jogvédő haddelhadd. Nemzeti hovatartozása, értékrendje, pillanatnyi lelki állapota függvényében ki-ki elküldheti a búsba, a jó édesanyjába a hivatalos vagy éppen fogadatlan prókátorként nyomuló nyelvőröket. Amint ezek is jelenthetnek, ugrálhatnak, ha a pozsonyi diéta megfeküdné a kényes gyomrukat nekijük…
Általában ugyan kellő és legalább viszonylag normális européerhez illő malíciával viszonyulok a kóros összeesküvés-elméletekhez, de Mikolaj buzgalma nyomán első nekifutásra eszembe jutott az a gyermeteg balfasz is, aki a minap azzal fosta tele a világhálót, hogy a szlovák parlament valamennyi képviselőjétől Párkány (Štúrovo), Ógyalla (Hurbanovo) és Gúta (Guta) városok régi szlovák elnevezéseinek visszaállítását (Parkan, Stará Ďala, Guta) követeli. Mivel, úgymond, a szlovákiai magyarokra nézvést megalázónak tartja, hogy anno szlovák történelmi személyiségek vezetékneveit ragasztották rájuk nyilvánvaló magyarfalási szándékból…
Szóval, szégyen ide vagy oda, Mikolaj levele hírének hallatán első nekifutásból mindjárt arra gondoltam, hogy a szóban forgó balfasz esetleg nem is akkora, mint amekkorának látszik. Sőt, talán tényleg egy olyan szlovák nemzeti ügynök, amilyennek az általam ez idáig boldog lelki szegényekként kezelt vitapartnerei tartották őt. Mellesleg az ilyen akkor is bekaphatja, ha mégsem egy Slotáék által kiképzett és futtatott vérnősző görény. Hiszen a buzgómócsing mikolajok épp az ő provokációi nyomán szenvedhetnek idült nemzeti álmatlanságban…
Persze, ha egy bolond százat csinál is, korántsem bocsánatos cselekedet Ján Mikolajé. Annál is kevésbé, mivel nem egy diliflepnis ámokfutó ő, hanem oktatási miniszter. Mégpedig egy olyan állam kormányának kötelékében, amely számos nyelvhasználati vonatkozású nemzetközi dokumentum szentesítésével igazolta, hogy méltó tagja lehet, többek között, az Európai Uniónak. Ha pedig így van, minimális az elvárás, hogy legalább kormányzati szinten ne lehessen belszarni a kisebbségi tányérokba… Márpedig Mikolaj tulajdonképpen eztet műveli, amikor miniszter létére a Szlovák Nemzeti Párt pribékjeként levelez és rendelkezik.
Mindent összevetve, azon túl, hogy kicsinyes, kínos, snassz, amit Mikolaj művel, az EU értékrendjével, sőt, jogrendjével is szembe megy. Ha azonban mindennek ellenére csak egyetlenegy tankönyv erejéig is érvényesülne akarata, nyugodt szívvel kilátásba helyezhetünk egy majdani autodafét. Vagyis rakhatunk majd egy jó nagy tüzet a tankönyveiből…
