Belső féreg foga rágja a Selyét?

Barak László | 2008. június 25. - 10:20 | Vélemény
Nem kell ahhoz képzett stratégának lenni, hogy megállapítsuk, a komáromi Selye János Egyetem hét szenátusi tagja és elnöke, Stredl Terézia csoportos hétfői „harakirijét“, vagyis lemondását azzal az előre megfontolt szándékkal követték el, hogy megakadályozzák a májusi rektorválasztás eredményének az oktatásügyi minisztériumhoz történő továbbítását.

A tragikomikus húzd meg, ereszd meg lényege, hogy az egyetem jelenlegi rektora, Albert Sándor pártján kardoskodó Stredlék nem fogadják el a májusi rektorválasztás győztesének azt a Tóth Jánost, aki mellett 9 szenátusi tag voksolt a szóban forgó rektorválasztáson. Szerintük ugyanis a többségi szavazatarányt a vonatkozó rendtartásban előirányzott 18-as taglétszámból kell meghatározni, míg a Tóthra szavazók szerint a szenátusnak, lévén, hogy egy szenátusi hely tavaly ősztől betöltetlen volt, 17 tagja van. Következésképpen az annak idején rá leadott 9 szavazattal ő lett az egyetem rektora…

Stredl Terézia egyébként sem titkolja, hogy az ő és hét társa értelmezésében a lemondásukat követően 9 fősre csökkent szenátus nem tudja ellátni feladatait, nem határozatképes, mivel nincs meg sem az egyszerű, sem az abszolút többsége”.

Egyszerű tehát a képlet, folytatódik a hatalmi indíttatású testvérháború. Vélhetően csak azért, mert az egyetem Albert Sándor fémjelezte jelenlegi vezetősége elszámította magát. Vagyis most már egyáltalán nem biztos, hogy valamennyien arról a posztról vonulhatnak majd nyugdíjba, amelyre az intézmény alapításakor bebetonozták őket a Magyar Koalíció Pártja oktatásügyi komisszárjai”…

Pedig, ugye, van az úgy, hogy egyszer fentre, másszor lentre kerül az ember fia. Vagy azért, mert egyszerűen megöregszik, avagy mert bizonyos feladatok elvégzésére akadnak nála jobbak, de legalábbis olyanok, akik másként látják a világot.

Mindenesetre a legenyhébben szólva is visszatetsző, hogy a politikai cselszövés, az önös érdekű hatalomféltő kiszorítósdi alantas módszerei uralták el ezt a jobb sorsra érdemes oktatási intézményt. Ez a helyzet pedig egészen biztosan a legkevésbé sem segíti elő, hogy belátható időn belül azzá váljék, amelyre annak idején létrehozták: a szlovákiai magyarok tudományos centrumává, a szlovákiai magyar oktatásügy zászlóshajójává…

Lám, nem kell ahhoz külső ellenség, hogy elvileg és a gyakorlatilag is lepusztuljon egy mégoly nemes idea is. Mégpedig a kicsinyesség, a hatalomvágy, az ostobaság belső, titkos férgei” által…