A kolléga meghalt, fátylat rá...!
Egy normális országban pillanatokon belül fejek hullanak egy olyan rendőrségi fiaskó nyomán, mint amilyen a hétfői, két emberéletet követelő lévai rablás volt.
A tragikus végkifejletű bűncselekmény során ráadásul az a két beépített ember vesztette életét (egy rendőrnyomozó és a rablást előre bejelentő tettestárs), akik rendőrségi felügyelet mellett lettek volna hivatottak leleplezni a bűncselekmény elkövetőit, a megbízóval egyetemben. Ehhez képest mi történt? Az akció totális csőddel végződött, a rendőrök nem voltak képesek megvédeni kollégáikat.
Ilyen esetben a legelső lépésnek kellett volna lennie, hogy a belügyminiszter, név szerint, Robert Kaliňák, kiáll a nyilvánosság elé és lemond posztjáról. Hiszen Kaliňáknak köztudottan komoly tapasztalatai vannak közszereplőként. Ugye jól emlékszünk még arra, hogy a csallóközi diáklány, Malina Hedvig ügye kapcsán, milyen naprakészen, vasaltan, nem kevésbé pedig cinikusan adta elő azt a rendőrségi verziót, amely szerint szegény gyermek önmaga megveretését szervezte meg… Tette mindezt druszája és a legbizalmasabb harcostársa, a szlovák kormányfő aktív támogatásával.
Most azonban, amikor a belügyminiszter úrnak evidensen nem egy kvázi sikertörténetet kellett volna megmagyaráznia, mintha inába szállt volna a bátorsága. Olyannyira, hogy egy szerény részvétnyilvánításra sem telt tőle a szolgálatteljesítés közben elhunyt rendőr családjával szemben.
Amennyire érthető ez a szégyenletes hallgatás, legalább annyira, sőt, elfogadhatatlan. Mert semmi másról nem szól, mint a kontárok alibizmusáról, a politikusi és emberi gyávaságról. Arról nevezetesen, hogy a sikerpropagandával elkényeztetett politikus abban a pillanatban összeszarja magát, amint – mégha közvetett módon is – felelősséget kell vállalnia a tetteiért.
Természetesen ugyanez vonatkozik Robert Fico kormányfőre, aki jellemzően teleszájjal ágál például a sajtó általa vélt kötelességmulasztásai ellen, miközben ő az, nem pedig a sajtó emberei, aki a pórnépet folyamatosan cinikus rizsával eteti.
Dehát Szlovákiában már csak így megy ez. Egészen addig, amíg a szóban forgó rizsát gondolkodás nélkül megeszi a plebsz. Eszerint Szlovákia még korántsem normális ország és vélhetően még sokáig nem lesz az. A jelenlegi Szlovákiában politikai elitről beszélni ugyanis vaskos tévedés, ami fölér a legundorítóbb gazemberséggel…