Hülyeségre ítélve!
Viera Tomanová vagy hülye, vagy pedig hülyét csinál magából. A gazsulálás legenyhébb szándéka nélkül konstatálható, nyilván az utóbbi megállapítás ül.
Persze sokkal súlyosabb a gond, ha egy pénzosztó miniszter hülyét csinál magából, mert ez esetben voltaképpen a köznépet nézi hülyének. Ennyit arról, hogy a szociális miniszter szemrebbenés és természetesen nélkül kijelentheti, fogalma sincs arról, hogy a minisztériuma által százmilliókkal támogatott szociális irányultságú dél-szlovákiai nonprofit szervezetekben pártja, a Smer tisztségviselői, tagjai ülnek.
Ez a tény, mármint, hogy a Fico pártjának mamelukjai felügyelik az ország elmaradott régióinak (Rimaszombati és Nagykürtösi járások) „szociális kasszáját“ elsősorban nem azért visszatetsző, mert feltételezhető, hogy lopnak belőle. Hosszabb távon sokkal inkább az a baj, hogy a szóban forgó nonprofit tátrsaságokat tulajdonképpen privatizálta a legerősebb kormánypárt. Lévén, a rászorulók, egyének és önkormányzatok a Smer jótékonyságának tulajdonítják a számukra kiosztott segélyeket. Vagyis akarva-akaratlanul a párt klienseivé válnak. Az efféle rendszer hosszú távú célja pedig nem más, mint az, hogy a közpénzen megszerzett kliensek majdan szavazataikkal viszonozzák a kormánypárti jótékonykodást…
Lássuk azonban be, Tomanováék semmi mást nem tesznek, mint amit az előttük regnáló kormánypártok műveltek. Számtalan ember és önkormányzat a megmondhatója ugyanis, hogy az SDKÚ-MKP-KDH kormányzása idején épp úgy sógor-koma alapon osztogatták az állami támogatásokat, mint jelenleg. Amely tény egyértelműen tanúsítja, hogy az állami támogatási rendszer a kezdetektől fogva úgy beteg, ahogy van. Holott gyógyítása rém egyszerű lenne. Mindössze abban kellene politikai alkut kötni, hogy az állami költségvetési pénzek közelébe sem mehetnek pártok iránt elkötelezett emberek. Még egyszerűbb egy olyan gyógymód, hogy a már létező vonatkozó törvényeket épp oly szigorúan alkalmazzák pártelkötelezettekkel, nem kevésbé csúcspolitikusokkal szemben is, mint az olyan ágról szakad szerencsétlenek rovására, akik jobbára egzisztenciális okokból kénytelenek csalni, lopni, hazudni.
Ellentétben a miniszteri posztokon lébecoló csalókkal, tolvajokkal és hazugokkal. Aki egyelőre vígan és dalolva, a legminimálisabb következmények nélkül csinálnak önmagukból, ám leginkább a tehetetlenségre kárhoztatott közemberből hülyét.
Az efféle politikusok mintapéldánya pedig nem más, mint Viera Tomanová. A szociális ügyekért felelős miniszter asszony ugyanis látni valóan azt csinál, amit akar. Végül is Robert Fico ukázai szerint lép rendszeresen félre...
