Nagygyűlés vagy színielőadás?
Héger Rudolf szerint ez a tény nem jelenti a kultúra és a politika összekeverését.
Szerintem viszont igen, s aki ezt nem veszi észre, az közéleti színvak. Netán dilettáns.
Bugár Béla szerint a beszédét a jelenlegi politikai helyzet, Ján Slota alpári megnyilvánulásai és Robert Fico hallgatólagos beleegyezése indokolja. Igen, tehetjük hozzá, általában helytálló az MKP parlamenti kévpiselőjének indoklása. Csakhogy itt és most a helyszínt nem veszi figyelembe. Komáromban ugyanis színielőadást tartanak. S itt bármilyen szónoklat zavarónak, testidegennek minősül.
Ilyen helyekről – ahogy Jézus tette egykor a kufárokkal – ki kell seprűzni a direkt politizálást. És a politikusokat.
Akik természetesen magánemberként sehonnan sincsenek kitiltva, ha képesek kulturált polgárként, kellő önmérséklettel viselkedni. Vagyis nem kampányolnak, nem mutogatják ízléstelenül önmagukat, hanem kellő alázattal átadják magukat a művészet élvezetének. Tapasztalataim szerint mostanság egyre kevesebb politikus képes erre.
Szeretném remélni, hogy a Héger Rudolf – Pék Zoltán páros még egyszer végiggondolja a komáromi forgatókönyvet. S akkor rájönnek arra, hogy színházművészet megszentségtelenítése bármilyen politikusi beszéd. És az alig álcázott kampányolás.
Legalább három ok miatt.
A legfontosabb az, hogy minden igaz művészet – az István, a király is, jó előadás esetén – a sajátos eszközeivel sokkal többet mond el a hatalom aljasságairól, dilemmáiról, közösségi, egyéni hőstettekről és gyávaságról, a Demoszthenészhez hasonlóan ékesszóló politikusnál. S összehasonlíthatatlanul erősebb gondolati és érzelmi hatást, morális katarzist képes kiváltani.
Nem mellékes szempont az sem, hogy ha kampányrendezvény elemei is keverednek a komáromi estbe, akkor ez a tény jelentős mértékben szíthatja a szlovák-magyar kapcsolatokat. Aminek leginkább Robert Fico és Ján Slota örül majd. S hiába hanngoztatják a szervezők, hogy magánemberként azt hívnak meg, akit csak akarnak, s olyan programot szerveznek, amilyet ők óhajtanak. Minderre joguk van. De csak addig, ameddig a saját bőrüket és nem a szlovákiai magyar közösséget viszik a politikai vásárra.
S ha már ezek az érvek sem győzik meg őket, tudok még egyet: Lapozzák fel a történelemkönyveket. S akkor rádöbbennek, hogy csak a legsötétebb sztálini időkben követelték meg, hogy színházi előadások előtt mondjanak politikai beszédeket.
Ide süllyedünk?