Nagygyűlés vagy színielőadás?

szilva | 2008. augusztus 14. - 09:04 | Vélemény
A mai Új Szót olvasva, eldöntöttem, hogy nem megyek el a Társulat szeptember elejei komáromi előadására. Én ugyanis szabadtéri színházba, színielőadásra készültem. A jelek szerint azonban Pék Zoltán és Héger Rudolf menedzserek a Mečiar-rezsim idején megszervezett, komáromi nagygyűlés alig burkolt megismétlésére is készülnek.
Ugyanis felkérték Bugár Bélát, hogy mondjon beszédet az előadás előtt. Nem kizárt, hogy Bastrnák Tibor, esetleg a pozsonyi nagykövet is szól majd a nézőkhöz, habár az utóbbit erősen kétlem.

Héger Rudolf szerint ez a tény nem jelenti a kultúra és a politika összekeverését.

Szerintem viszont igen, s aki ezt nem veszi észre, az közéleti színvak. Netán dilettáns.

Bugár Béla szerint a beszédét a jelenlegi politikai helyzet, Ján Slota alpári megnyilvánulásai és Robert Fico hallgatólagos beleegyezése indokolja. Igen, tehetjük hozzá, általában helytálló az MKP parlamenti kévpiselőjének indoklása. Csakhogy itt és most a helyszínt nem veszi figyelembe. Komáromban ugyanis színielőadást tartanak. S itt bármilyen szónoklat zavarónak, testidegennek minősül.

Ilyen helyekről – ahogy Jézus tette egykor a kufárokkal – ki kell seprűzni a direkt politizálást. És a politikusokat.

Akik természetesen magánemberként sehonnan sincsenek kitiltva, ha képesek kulturált polgárként, kellő önmérséklettel viselkedni. Vagyis nem kampányolnak, nem mutogatják ízléstelenül önmagukat, hanem kellő alázattal átadják magukat a művészet élvezetének. Tapasztalataim szerint mostanság egyre kevesebb politikus képes erre.

Szeretném remélni, hogy a Héger Rudolf – Pék Zoltán páros még egyszer végiggondolja a komáromi forgatókönyvet. S akkor rájönnek arra, hogy színházművészet megszentségtelenítése bármilyen politikusi beszéd. És az alig álcázott kampányolás.

Legalább három ok miatt.

A legfontosabb az, hogy minden igaz művészet – az István, a király is, jó előadás esetén – a sajátos eszközeivel sokkal többet mond el a hatalom aljasságairól, dilemmáiról, közösségi, egyéni hőstettekről és gyávaságról, a Demoszthenészhez hasonlóan ékesszóló politikusnál. S összehasonlíthatatlanul erősebb gondolati és érzelmi hatást, morális katarzist képes kiváltani.

Nem mellékes szempont az sem, hogy ha kampányrendezvény elemei is keverednek a komáromi estbe, akkor ez a tény jelentős mértékben szíthatja a szlovák-magyar kapcsolatokat. Aminek leginkább Robert Fico és Ján Slota örül majd. S hiába hanngoztatják a szervezők, hogy magánemberként azt hívnak meg, akit csak akarnak, s olyan programot szerveznek, amilyet ők óhajtanak. Minderre joguk van. De csak addig, ameddig a saját bőrüket és nem a szlovákiai magyar közösséget viszik a politikai vásárra.

S ha már ezek az érvek sem győzik meg őket, tudok még egyet: Lapozzák fel a történelemkönyveket. S akkor rádöbbennek, hogy csak a legsötétebb sztálini időkben követelték meg, hogy színházi előadások előtt mondjanak politikai beszédeket.

Ide süllyedünk?