Duray lapot osztana, hogy (nemzeti) bankot robbanthasson? FRISSÍTVE!!!

Barak László | 2008. augusztus 20. - 11:32 | Vélemény

Duray Miklós a Magyar Koalíció Pártja főstratégája, államalapító Szent István királyunkra emlékezve ismét megalkotta a magyar nemzetre, a Magyarország határain túli nemzetrészek hazátlanságára, és utóbbi állapot folyományaként, a Gyurcsány-kormány kirúgására vonatkozó alapvetését, amelynek stílusosan az „Újra kell osztani a lapokat” címet adta.

A terjedelmes szentenciagyűjtemény a politikus honlapján olvasható. Az alábbiakban a szöveg néhány fundamentális szegmensét adjuk közre. Kommentár nélkül, mindössze egy, ugyancsak sarkalatosnak szánt következtetésre jutva, és két dilemmát felvetve.

Íme: Duray Miklós látni valóan többre hivatottnak érzi magát, mint amire jelenlegi státusa, a Magyar Koalíció Pártja főstratégájának posztja és a szlovák parlament képviselői mandátuma predesztinálja őt.

Érthetetlen hát, hogy Durayval szólva, a jog magyarországi idiótái, Magyarország jelenlegi, úgymond, az ügyeletes zászlósok általi fizikai likvidálásra érett jelképes kancellárja és annak válogatott környezete meddig óhajtják a keblükön melengetni eme idült hazátlanságra kárhoztatott idegent, aki mindemellett, mintegy pozitív diszkrimináltként, pókerarccal ácsingózik a nemzet laposztói (bankári?) státusára…? Nem utolsósorban, a szlovákiai adófizetők által biztosított havi fizetésén kívül, mi a faszt keres Duray egy számára idegen – mert hazaként általa elvből elutasított és elfogadhatatlan – állam parlamentjének kötelékében…?

Lásd, a szemelvényeket:

…„Az országot lehet elrabolni és kirabolni, vagy raboltatni, az államot szét lehet verni és veretni, de a hazát csak a lélekkel együtt lehet lerombolni. A hazáért mindazok felelősek, akiké a haza. A haza a népé, a haza a nemzeté, de nem a lakosságé. A lakosságnak nincs hazája és nem is volt, csupán anyagi érdekeltsége van. A polgárnak is csak állama van – bármikor veheti a kalapját és odébbállhat. Hogy ez ne így legyen, honpolgárrá kell válnia. De akinek a hazát a lelkéből száműzték, hazátlan”…

…Kérdés, hogy ez a maradék ország (Értsd, a jelenlegi Magyarország – B. L. megjegyzése) tud-e legalább önmagáért vállalni felelősséget, amit ma a demokrácia elveinek működtetésével és eszközeinek alkalmazásával tehetne meg. De egy országban, ahol egy kormányzásra nyilvánvalóan alkalmatlan kormány teszi tönkre az állam szerkezetét és rombolja az országot, a demokrácia csak akkor működőképes, ha ezt a kormányt a nép haladéktalanul eltávolítja. Ha ezzel a lehetőséggel nem él a nép, elutasítja a demokráciában rejlő eszközt, ha pedig nem élhet vele, nincs demokrácia. Ha ezt az alkotmány nem teszi lehetővé, az államnak nincs demokratikus jogrendje. Ilyenkor egyetlen lehetőség kínálkozik: helyre kell állítani a demokráciát. A nemzet, ha nemzetként viselkedik, így cselekszik. A középkorban a zászlósurak ilyen esetben, bebörtönözték a királyt, vagy eltették láb alól a kancellárt, ha az önmagától nem lépett le…*

…Nemzeti felelősségünknek azonban van egyéb vetülete is: a nemzetért viselt felelősség. Felelősség a nemzetért történelmünk vonatkozásában, a nemzet kulturális egyetemességének vetületében és a nemzetpolitikai kapcsolatokban. A jog idiótái azt gondolják, hogy a nemzeti kötelékek csupán a népi gyökerű kultúrához, a nemzeti irodalomhoz vagy a színjátszáshoz kapcsolódnak. Vallják, hogy a nemzetnek az állampolgárságtól függetlenül nincs politikai tartalma. Pedig a nemzet egy bonyolult mű, melynek történelmi, kulturális és politikai vonatkozásai vannak. Ha pedig van közös felelősség, az nem osztható, mert vonatkozik a nemzet mindegyik részére és minden alkotóelemére. Nemzetpolitikai vonatkozásokban ez azt jelenti, hogy ugyanolyan beleszólási joga van a jelenlegi magyarországi politikába az elszakított nemzetrészeknek, mint a magyarországi politikának amazokéba. Csak a beleszólás módját kell megválasztani és meg kell nevezni a célját…

…A magyar nemzet egy részét a nemzetközi jog eszközével – a kulturális és politikai-nemzet állapotában – olyan, más-más új államok állampolgárává tették, amelyekben számbeli kisebbségbe kerültek, de az új, számbeli többségben lévő nemzetek tagjaival korábban is és ezután is békésen éltek, hiszen együttélésüknek sok százéves múltja volt, illetve van. Az együttélés folyamatosságának logikája a nemzet egységének logikájával társítható. A magyar nemzet tagjai őshonosként együtt élnek különböző államokban más nemzetek tagjaival, azon államok állampolgáraként, ugyanakkor miért ne lehetnének a magyar nemzet részeként a nemzet törzsállamának is a polgárai, mint ahogy egyszerre vagyunk az Európai Unió polgára és a tagállam állampolgára.

Nem ilyen indoklással, de erről szólt a népszavazás a maradék Magyarországon 2004-ben. De nem az indoklás a lényeges, hanem az eredmény: a nemzet magyarországi része elutasította az egy nemzeti kötelékbe való tartozást azzal a két és félmillió magyarral, akik saját hibájukon kívül nem Magyarország állampolgárai…

…Volt-e magyar rendszerváltozás, vagy csupán szerkezetváltozás történt?

Csak a kísérlete történt meg.

Emlékezzünk vissza Antall József kijelentésére, hogy lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Külföldön ugyan felkapták a fejüket mindazok, akiknek fel kellett kapniuk, de milyen össztűz zúdult rá Magyarországon, ahol ünnepelni kellett volna őt emiatt.

Emlékezzünk vissza, hogy Hornék 1992 óta mivel támadták a rendszerváltó kormányt. Túl sok figyelmet szentel a határon túli magyaroknak. És a kádárizmus mocsarának gőzében eltévelyedettek ezt elhitték, mert nem látták, hogy ez lett volna a magyar gazdasági felemelkedés egyetlen útja. Az Orbán-kormányt ugyanezzel támadta az akkori ellenzék…

…Emlékezzünk vissza, hogy 2001-ben Kovács László milyen galád propagandát folytatott a nemzet ellen. Nem átállotta mondani, hogy a státustörvény miatt 23 millió román munkavállaló jön majd dolgozni Magyarországra. Három évvel később, 2004-ben, pedig Gyurcsány Ferenc állította, hogy ha a határon túli magyarok elnyernék a magyarországi állampolgárságot, összeomlana a magyarországi nyugdíjrendszer, az egészségügyi ellátás és a szociális biztosítás…

…a magyarországi kormányzati, valamint pártpolitikai megfontolások alapján folytatott nemzetellenes propaganda nem csak a magyarországi polgároknak ártott, hanem minden magyarnak…

Ezen gondok és érzések közepette igyekszem visszaidézni magam az ezer évvel ezelőtti helyzetbe, amikor Szent István, halála előtt Máriának ajánlotta fel az országot, reménykedve abban, hogy amit a földiek önzésükben nem tudnak megőrizni, az égiek megtehetik.

Kedves sorstársaim, nemzettársaim, emberek! Térjünk észhez“…

 

* Duray Miklós időközben megszelídítette manifesztumát, vagyis annak augusztus 20-án a felvidek.ma portálon és a saját honlapján közzétett és itt idézett verzióját.

A megszelídített szövegváltozat a honlapon immár "Az ország-alkotástól a hazavesztésig" címmel olvasható. A „kancellár“, (nyilván Gyurcsány Ferenc) zászlósok általi kivégzésésére ösztönző passzus is átalakult, íme:

...“egy országban, ahol egy kormányzásra nyilvánvalóan alkalmatlan kormány teszi tönkre az állam szerkezetét és rombolja az országot, a demokrácia csak akkor működőképes, ha ezt a kormányt a nép haladéktalanul eltávolítja. Ha ezzel a lehetőséggel nem él a nép, elutasítja a demokráciában rejlő eszközt, ha pedig nem élhet vele, nincs demokrácia. Ha ezt az alkotmány nem teszi lehetővé, az államnak nincs demokratikus jogrendje. Ilyenkor egyetlen lehetőség kínálkozik: helyre kell állítani a demokráciát. A nemzet, ha nemzetként viselkedik, így cselekszik“...

 

Lám, mégis lenne értelme a munkánknak...? Avagy csak észhez tért a mester?