Le a magas lóról!

szilva | 2008. augusztus 24. - 16:50 | Vélemény
Kialudt hát az olimpiai láng Pekingben, ahol Szlovákia fennállása óta a legjobb eredményt érte el, Magyarország pedig az újkori ötkarikás versengések óta az egyik leggyengébbet.

Ennek ellenére a magyarok (ugyebár 3 arany, 5 ezüst, 2 bronz) a szlovákok (3, 2, 1) előtt végeztek, végül megelőzték Csehországot (3,3,0) is. Ugyanakkor először ért el a magyarokéhoz képest jobb helyezést Románia (4,1,3). Jamaica (6,3,2) és Kenya sikere (5,5,4), valamint a szovjet utódállamok nyomulása (Ukrajna:7,5,15, Fehéroroszország:4,5,10) is bizonyítja, mennyire kiéleződött a mezőny és a küzdelem.

Ezekben a percekben, továbbá az elkövetkező napokban és hetekben értékelések sokasága árasztja majd el az elektronikus és a nyomtatott médiát. Mindenkinek van és lesz határozott véleménye a történtekről. Tündöklések és bukások okairól. Tartok attól, hogy rövidesen kitör az egyik magyar nyavalya: a sárdobálás, a másra mutogatás és a magyarázkodás. Várhatóan még a gyurcsányozás is.

Nem kívánok az önjelölt szakértők és mindentudók soraiban tetszelegni. Ezért mindenféle okoskodás helyett a fenti, sokat mondó táblázatot ajánlom az elégedetlenkedők és a dühöngők figyelmébe. És két lényegretörő nyilatkozatot. Az egyiket a Magyar Távirati Iroda hírszolgálatában olvastam: Lénárt Ágota, a magyar olimpiai válogatott sportpszichológusa szerint több magyar olimpikon elszámolta magát: "Kevesebb nagy ellenfélre számítottak és nagyon meglepődtek, amikor olyanok kerültek eléjük, akik eddig mögöttük sorakoztak. De az ő kudarcuknak nem csupán az a magyarázata, hogy anyámasszony katonájaként mentek a csatába. Az a tapasztalatom és a versenyzők megnyilatkozásai is arra utalnak, hogy Magyarországon szinte minden korszerűtlen: a létesítmények, az edzésmódszerek és az egészségügyi ellátás is, és ehhez jött még a balszerencsék sorozata“. Lénárt Ágota arra is felhívta a figyelmet, hogy a sportpszichológusok alkalmazása terén a franciák és a spanyolok is előrébb tartanak, az Egyesült Államokban pedig kifejezetten nagy hangsúlyt helyeznek a mentális tréningre. “Elhúzott tőlünk a világ, rá kellene kapcsolni, hogy ne kerüljünk behozhatatlan hátrányba“ - jelentette ki a magyar delegáció sportpszichológusa.

Valamennyi érintett magyar sportvezető figyelmébe ajánlom Angyal Zoltán döntését is. Ő a váratlan kudarcok ellenére is két aranyat, egy ezüstöt és egy bronzot szállító kajak-kenusok szövetségi kapitányaként már Pekignben lemondott. „Úgy hiszem, egy új struktúra kialakítása fog megtörténni, a fejlesztési program tíz évre szól, én magam legfeljebb négy évben gondolkodnék, ennélfogva szerencsésebb, ha egy fiatalabb kapitányt választanak, aki végig tudja vinni a folyamatot." Megsüvegelem őt, mert volt lelkiereje felállni, átadni a helyet a rátermett fiataloknak.

A pekingi szereplés nem fényes, de az utolsó három nap eredményeinek köszönhetően nem is kudarc. Mégis főleg a leszereplő vívók és az öttusázók, de más egykori magyar sikersportág állítólagos mesteredzői is legalább önvizsgálatot tarthatnának. Miként mindenki: Schmitt Páltól kezdve, a felelős állami tisztségviselőket és minden edzőt beleértve.

Ehhez pedig azonnal le kell szállni arról a bizonyos magas lóról. Nehogy Londonban a magyar élsport akkorát bukjon, mint Pekingben a két magyar öttusázó.
Címkék: magyarok, olimpia