Fel, vörösök, proletárok?

Barak László | 2008. augusztus 28. - 12:17 | Vélemény
A szlovák kormányfő, Robert Fico némiképpen tényleg visszafoghatná magát, mert most már szinte minden egyes megnyilatkozása parttalan sületlenkedésbe torkollik. Avagy mégsem…?

Fico főként azokban az esetekben fabulál, amikor mintegy politikai iskoláztatási szándékból szól a köznéphez, a sajtó közéleti szerepét taglaló sajátos nézeteinek hangoztatásától kezdve, a szlovák „nemzeti történelem“ eseményeinek keresetlen elemzéséig. Legújabb efféle „zöldségszállítmányát“ szerdán prezentálta, amidőn Pozsonyban a szlovák nemzeti felkelésre emlékezett, nem máshol, mint e történelmi eseményről elnevezett téren. Épp azon a helyszínen, ahonnét 1989 novemberében a kommunista rendszer „leváltását“ többtízezer spontán tüntető követelte.

Egyáltalán nem mellékes tény, hogy a szóban forgó rendszer egyik legmarkánsabb szlovákiai letéteményese, az akkor csehszlovák államfőként regnálnó Gustáv Husák is erről a helyszínről lett elküldve a politikai süllyesztőbe. Nem kevésbé figyelemreméltó, hogy ugyanitt, ugyanekkor szónokolt több mint két évtizedes kényszerű szilencium után először a husáki diktatórikus rezsim legádázabb ellenségének tartott, s ezért közéleti mellékvágányra kényszerített Alexander Dubček. Aki legalább annyira nem szenvedhette Gustáv Husákot, mint Husák őt.

Fico inkriminált szónoklatának tárgya pedig nem más volt, mint annak az időközben többször is konkrét bizonyítékokkal cáfolt hamis történelemszemléletnek a újbóli felmelegítése, amely szerint Husákot a szlovák nemzeti felkelés kiemelt hőseként ildomos számon tartani.

Fico anekdotázásának azon kívül, hogy az elkötelezett kommunista történészek hamis állításain alapul, leginkább az a tény kölcsönöz nem kis pikantériát, hogy pár nappal ezelőtt a Varsói Szerződés hadseregeinek 1968-ban elkövetett Csehszlovákia elleni agressziójára emlékezve, még Alexander Dubčeket magasztalta az egekig. Magyarán, Robert Fico szerint egyazon magasztos nemzeti panteonban a helye a zsarnoknak és áldozatának is...! 

Hiba lenne mindebből arra következtetni, hogy Fico ellentmondásai pusztán arról szólnak, hogy bokros teendői következményeként, mintegy az óvatlanság, a feledékenység okán keveri össze a szezont a fazonnal. Sokkal inkább arról van szó, hogy a kormányfő tetten érhetően saját fundamentális eszméivel összhangban barmol bele a félmúlt történelmébe. Célja pedig nem más, mint annak a kommunista értékrendnek a restaurációja, amit ő maga annak idején szinte az anyatejjel szívott magába.

A jelenlegi szlovák kormányfőt megnyilatkozásai során tehát korántsem valami cinikus, előre megfontolt politikai haszonlesési, azaz népbutító populista szándék vezérli, hanem bolsevik meggyőződése!