Onefest, ami felébreszt!
Urambocsá! épp az idézett szállóigévé lett definíció jutott eszembe már akkor, amikor a múlt hétvégén kiderült, hogy szégyenletesen becsődölt az az oly nagy csinnadrattával beharangozott, a szervezők részéről már-már „gigapopfesztiválnak“ aposztrofált somorjai rendezvény, amely a stílusos Onefest, ami felébreszt szlogennel híresült el a pop-rock kedvelő szlovákiai magyar fiatalok körében.
Most viszont, hogy hála istennek, ha csak virtuálisan is, de megkerült a főszervező, Méry Tamás is, tulajdonképpen meggyőződésemmé vált, nevezett fiatalembernek és társainak halvány sejtelmük nem volt, mekkora fába vágják a fejszéjüket, amikor elhatározták, nyilván a budapesti Sziget fesztivál nyomán, hogy lyukat ütnek a világba az Onefestel.
Azt is elhiszem Tamásnak, hogy korántsem a nagyot kaszálás reményében akarták a fesztivált csinálni, hanem kizárólag a jó szándék vezérelte őt és társait elhatározásukban. Be kell látniuk azonban, a feladat már a korszakalkotó ötlet megszületése idején túlnőtt rajtuk. Amely tényt mindenekelőtt nyilván fiatal koruk, tapasztalatlanságuk miatt nem regisztráltak. Fordított esetben ugyanis legalább egy évet szántak volna arra, hogy szépen, lassan építkezve sokkal többen kezdjenek a szervezési munkálatokhoz, mint amennyien, és ahogyan azt immár bizonyíthatóan megtették…
Legyen bárhogy, azokat a fiatalokat, akik beugrottak Méry Tamáséknak jó esetben elkeserítették, csalódást okoztak nekik. Rosszabb esetben viszont joggal tarthatják ugyanezek a fiatalok minősített szélhámoskodásnak, ami történt. Vagyis azt, ami nem történt meg.
Ugyanez vonatkozik a fesztiválra meghívott együtteseket menedzselő szervezőirodákra is, amelyek képviselőinek többsége sajnos egészen biztosan nem nyeli majd le, hogy akarva-akaratlanul hülyét csináltak belőlük. Nem különben az általuk istápolt együttesekből. Amely cselkménynek vélhetően komoly anyagi vonzata is lesz, de legalábbis lehet Méry Tamásék számára. Vagyis arról van szó, hogy tetteikért, tetszik, nem tetszik, mindenképpen felelősséggel tartoznak.
Sajnos ennek fényében értékelendő Tamásunk azon szarvashibája is, hogy bizony meglehetősen gyermeteg módon elhagyta azt a süllyedő hajót, amely voltaképpen miatta kapott léket. Magyarán, se szó se beszéd, úgy eltűnt a tett színhelyéről, mint Petőfi a ködben. Hogy aztán pár nap elteltével még átlátszóbb és kínosabb magyarázkodásra kényszerüljön, mint amilyennel a szóban forgó csődhelyzet pillanatában kellett volna szembesülnie.
Mindenesetre, tényleg jó hír, hogy a Onefest után felébredt, vagyis életjelt adott magáról. És szándékai szerint rövidesen meg akarja kezdeni a kármentést…
