Fico fölénye

szilva | 2008. szeptember 2. - 09:31 | Vélemény
Bejött a papírforma hétfőn délután Brüsszelben, hiszen minden valamirevaló politikai szakértő biztosra vette, hogy Gyurcsány Ferenc továbbra is nemet mondott pozsonyi kollégájának hivatalos szlovákiai meghívására.


Mást több ok miatt nem is mondhatott. Nyilvánvaló ugyanis, hogy nincs olyan eszköze, amellyel Robert Fico alig álcázott nacionalista politikáját legalább tompíthatná.

Főleg azért, mert a szlovák kormányfő idehaza jó politikai érzékkel és kellő ravaszsággal építette fel és bástyázta körbe a hatalmát, miközben külföldi pozícióit is megerősítette. Sakkhúzásait két évvel ezelőtt azzal kezdte, hogy a Szlovák Nemzeti Pártot (SNS) és a Demokratikus Szlovákiáért Néppártot (ĽS-HZDS) választotta koalíciós partnerül, ám sem Ján Slotát sem pedig Vladimír Mečiart nem vette be a kabinetjébe. Ugyanakkor a koalíciós trimvirátust – hivatalosan tanács – velük együtt hozta létre. Ennek az ördögi mechanizmusnak köszönhetően a lényeges politikai döntéseket ők hárman hozzák meg. Egészen pontosan csak ketten, mert Vladimír Mečiarnak a legtöbb esetben csak annyi a szerepe, hogy kénytelen rábólintani arra, amiről a Fico-Slota páros már előzetesen, kettesben döntött. Ez a szereposztás lehetőséget, szabad kezet ad a Szlovák Nemzeti Párt vezésének a magyarellenes fröcsögésekre, a szlovák miniszterelnöknek pedig arra, hogy mossa a kezeit: Ján Slota nem tagja a kormánynak, megnyilatkozásaiért nem vagyok felelős – ismételgetheti Robert Fico álságosan. Miközben nyilvánvaló forgatókönyv alapján cselekednek: a kormányfő tudatosan visszafogott, mégis egyértelmű nacionalista megnyilvánulásait, szlovák nemzeti párti cimborája alpári stílusában fölerősíti. Elszomorító példaként a szlovák kormányfő túrócszentmártoni beszédét említjük, amelyben arra ösztönözte a Matica slovenská vezetőit és híveit, hogy nyomuljanak Délre, lelket önteni az ott többnyire kisebbségben élő szlovákokba. Rövidesen megalakul a Szlovákiai Délért – Együtt élünk itt civil szerveződés, amely állítólag a megkülönböztetésekkel szembesülő szlovákság állítólagos sérelmeit kívánja gyűjteni, valójában a feszültséget szítani, megfélemlíteni a magyar ajkú polgárokat és az önkormányzatokat. Ján Slota pedig fáradhatatlanul avatja az újabb és újabb kettőskereszteket, amelyekkel körbe akarja keríteni egész Dél-Szlovákiát.

Ezek a lépések a magyarfóbiában szenvedő szlovákoknak érthetően tetszenek. Robert Fico népszerűségét növeli Szlovákia – az előző kabinet révén megalapozott – kimagasló gazdasági teljesítménye és a polgárok emelkedő életszínvonala is.

Ez a tény egyúttal nemzetközi pozícióit is erősíti, hiszen Robert Fico mostanság európai viszonylatban is az egyik legiskeresebb szociáldemokrata párti kormányelnök. Ez a siker a második legerősebb európai parlamenti frakcióban, az Európai Szocialisták között – főleg a cseh, az osztrák és a német tagok támogatásának köszönhetően – sokkal többet nyom ama bizonyos latban, mint a magyarok, s néhány más tag kifogásai.

Gyurcsány Ferenc és a Magyar Szocialista Párt tehát Robert Fico megítélésében jelenleg Brüsszelben is kisebbségben van. Odahaza pedig a magyar kormányfő teljesen reménytelen harcot vív önmaga túléléséért. Ha a Fodor Gábor vezette szabad demokraták végre komolyan veszik, amit hangoztatnak (semmiképpen sem támogatják a miniszterelnök adócsomagját, amelyet költségvetési tervezetnek nevez), akkor karácsonyra vagy a jövő évelején szakértői kormány alakul vagy előrehozott választásokat írnak ki Magyarországon. Ha az MSZP továbbra is ragaszkodik Gyurcsány Ferenchez, akkor a vártnál is nagyobb buktát szenved a legközelebbi voksolásokon.

Mindezek ismeretében Robert Fico kevélyen válaszolgathatott a magyar miniszterelnök egyébként jogos felvetéseire. Ő is és országa is sajnos, fölényben van főleg Gyurcsánnyal, de a politikai, gazdasági és morális szempontból szétzilált Magyarországgal szemben is.
Aminek leginkább mi, szlovákiai magyarok isszuk a levét. Amiatt is, hogy a Csáky Pál vezette Magyar Koalíció Pártjának, miként a jelenlegi szlovákiai ellenzéknek sincs politikai súlya. Volt egy pillanat – a lisszaboni szerződés pozsonyi ratifikálásának ismert ügye –, amikor Ficóoéknak egyszeri használatra kellett az MKP. Csáky ekkor beérte azzal, hogy egymilliót kért cserébe a Madách Posoniumnak. Ahelyett, hogy legalább a déli gyorsforgalmi út dunaszerdahely-pozsonyi szakasza felépítésének meggyorsítását kérte-követelte volna a támogatás fejében.

Robert Fico dáridózása a jelenlegi állás szerint legalább 2014-ig eltart. Addigra talán új és hiteles szlovákiai ellenzéki politikusok lépnek porondra. Akik felismerik, hogy mindkét ország és mindkét nemzet alapvető érdeke a jószomszédi kapcsolat, amelyben jelentős tényező az európai léptékű kisebbségpolitika. Addigra talán Magyarország politikai ereje és nemzetközi súlya is jóval markánsabb lesz, mint mostanság.

Addig – addig sem – adhatjuk fel szerzett jogainkat, többek között magyar tannyelvű iskoláinkat. Az utóbbi politikai csata kimenetele nem is kis mértékben, a mi magatartásunktól, egyéni és közösségi kurázsinktól függ.