Szégyencsütörtök után milyen szombat?

szilva | 2008. szeptember 3. - 09:22 | Vélemény
Hat mérkőzés, hat vereség, a gólarány 5:20. Ez a magyar kupacsapatok gyalázatos mérlege az európai kupákban

Idézzük csak fel a tényeket. BL: Fenerbahce – MTK 2:0,5:0, UEFA-kupa: Young Boys – Debrecen 4:1, 3:2, Stuttgart – Győr 2:1, 4:1). Pedig még csak a selejtezőknél tartottunk, de múlt csütörtökön világossá vált: máris kihullott minden magyar focicsapat. Esélyük sem volt felkerülni a főtáblára. Szándékosan vártam néhány napot, mit szólnak ehhez a kudarchoz az érintettek: főleg a magyar edzők, akik még arra is képtelenek rábírni a nyugdíjasoknál alig élénkebben kocogó, önmagukat focistának megnevezni merészelő pancserokat, hogy legalább küzdjenek, ha már más játékmutatóban messze elmaradnak ellenfeleiktől. Pedig nem is Manchester Uniteddel vagy az Interrel kerültek össze, hanem csak európai középcsapatokkal. Nos, hiába vártam a legenyhébb önkritikus megnyilvánulásra, mert még ilyen sem hangzott el. Magyarázkodásból sem volt sok. A legtöbben hallgattak, mintha semmi sem történt volna. Hát kkor csak dagonyázzanak tovább – nem is kis pénzért -- a magyarországi állóvizes posványban, amig nem fulladnak teljesen bele önáltatásukba, a béka ama testrészénél is alacsonyabb színvonalú téblábolásukba.

A szurkoló egyik tulajdonsága azonban az örök bizakodás. Hiába csalódik ezerszer, ezeregyedszer is reménykedni kezd. Jómagam is igy vagyok ezzel a 2010-es vébéselejtezők előtt, amelyeken Magyarország ugyebár Dániával, Svédországgal, Portugáliával, Albániával és Máltával került egy selejtezőcsoportba, ahonnan jó esetben két csapat jut ki Dél-Afrikába. Nem vagyok álmodozó típus, ezért nem is gondolok továbbjutásra. Én már azzal is elégedett lennék, ha a magyar válogatott egyetlen meccsen sem játszana alárendelt szerepet, elcsípne egynéhány pontot, mondjuk már szombaton a dánoktól, esetleg szerdán Svédországban. Aztán a többiektől is. Erre azért van halvány esély, mert a válogatott játékosok a győri Koltait, a debreceni Rudolfot és az újpesti Vaskót kivéve nem hazai klubok tagjai.

Mégsem lesz könnyő ezt a minimális célt is elérni, mert az idegenlégiósok nagyon rossz szakaszban vannak. Fülöp továbbra is csak tartalékkapus a Sunderlandban, Dzsudzsák újabban csereként csak epizódszereplő a PSV Eindhovenben, Huszti még a cserepedra sem került a Hannoverben, miként Halmosi sem az angol újonc Hull csapatában, akárcsak Lőw Zsolt a Bundesliga meglepetésegyüttesében, a Hoffenheimben. Gera pedig eléggé hullámzó teljesítményt nyújt a Fulhamban. Mindezek után Erwin Koeman szövetségi kapitány jelenleg tulajdonképpen csak a Borussia Dortmundban gyökeret eresztő Hajnal Tamás, az Anderlechtben vitézkedő Juhász Roland és a hollandiai kiscsapatban, a NEC Nijmegenben legalább rendszeresen védő Babos Gáborban bízhat és talán a gyengén muzsikáló játékosok feltámadásában. Ahogy az hosszú idő után a Bundesliga 2-ben, az Ausburg mezében ismét gólformába került Torghelle Sándorral már talán megtörtént.

Mindezek után annak is örülnék, ha szombat esti selejtező nyitányon nem érné akkora bukta a magyarokat a Puskás Ferenc Stadionban, mint nemrég Újpesten a norvégok ellen (2006.szeptember 2. (1:4). Ha jó meccset, kiegyenlített küzdelmet látnánk. S ha – a szurkoló már csak ilyen – netán győzne a magyar csapat, hiszen azért is szép a foci, mert képes főleg egy-egy meccsen nagy meglepetéseket is produkálni.

Bő egy év múlva pedig én már azzal is elégedett lennék, ha a végelszámoláskor a magyar csapat nem lenne utolsó előtti, mint legutóbb. Mert ez a kis siker jelezné, hogy legalább a válogatott elmozdult a holtpontról. Végigtekintve a mostani ellenfeleken, ez sem lesz egyszerű feladat, hiszen a máltaiak és az albánok sem piskóták. A többiekről nem is beszélve.