Parlamenti „Szlovák Gárda”
Leginkább Ján Slotáról, aki képletesen szólva, megvalósította a lehetetlent, azaz képes aranyat csinálni a fekáliából... Miként is magyarázhatnánk Slota kétségkívül viszonylagos, ám annál stabilabb népszerűségét…?
Robert Ficóval összefüggésben tök mindegy, hogy Slota valóban buta-e, mint a csök, avagy csak azért alakít, hogy a mindenkori választásokon lekaszálhassa a szélsőségesen ostoba közönség voksait. Lévén, Ficót is épp úgy meghatározza a környezete, mint ahogyan ő is determinálja a környezetét. Többek között politikai ellenfeleinek, a multinacionális cégeknek, nem utolsósorban pedig a sajtó embereinek címzett, immár menetrendszerű, militáns, mondhatni gyűlölködő üzenetiért. Amelyek ugyan nélkülözik az útszéliséget, a szó szerinti idegengyűlöletet, a gyűlöletbeszéd konkrét kifejezéseit, ám olyan zsigeri indulatot sugároznak, amely indulat épp olyan a jelentéssel bír, mint Slota bármely ordenáré megnyilvánulása. Ennek a ficói stílusnak a folyománya, sőt közvetlen következménye az igazságügyi miniszter, Štefan Harabín múlt heti parlamenti „szarházizása“, s persze Vladimír Mečiar, ugyancsak parlamenti közegben abszolvált, közvetett zsidózása. Amit utólag mindkét aktor, úgymond, szimpla replikáként magyarázott arra „sértésre” hivatkozva, hogy az ellenzék Harabín kétes kapcsolatait firtatta…
A részeg sintérek stílusában előadott parlamenti tragikomédiát követően persze jöttek a reakciók a politika közegéből is. Ki-ki saját vérmérséklete, leginkább azonban jellemének aktuális állaga szerint lenyilatkozta a magáét. Robert Fico is, aki kijelentette, elítéli az indulatos vitastílust, különös tekintettel az antiszemitizmust idéző megnyilvánulásokra, ám tulajdonképpen megérti Harabínt, aki nyilván nem bírta idegekkel a gyűrődést. És hogy majd nyilván bocsánatot fog kérni, mármint Harabín – így Fico.
Ettől az alibista sódertól semmivel nem minősíthető kvalifikáltabbnak a Magyar Koalíció Pártja elnökének, Csáky Pálnak a reakciója, amely szerint, ő maga és a párt parlamenti frakciójának tagjai azért nem avatkoztak bele a szóban forgó parlamenti szópárbajba, mert annak színvonala számukra teljességgel elfogadhatatlan volt. Hát igen, csakhogy, ha egy helyiségben valaki belecsinál a ventillátorba, bemocskolódik ám attól minden egyes ott tartózkodó. Tekintet nélkül arra, hogy kifogástalan modorú angol lordnak képzeli-e magát az ember vagy csak egy ostoba nyikhaj ő… Csáky önmaga és elvtársai felsőbbrendűségét hirdető, távolságtartó megszólalásaival egyébként is mindenekelőtt önmagának és elvbarátainak, sőt az általa oly nagy nekibuzdulással képviselni óhajtott szlovákiai magyaroknak árt. Mert, amint azt Gál Fedor szociológus a szóban forgó események kapcsán egy napilapnak nyilatkozva elmondta, bizony nem más, mint gyávaság az, ha valaki szó nélkül tűri, hogy a társaságában ostoba módon viselkedjenek… Ugyanez vonatkozik Ficóra, aki miközben célirányosan a Magyar Gárda után kutat már-már a saját spájzában is, nem akarja észrevenni, hogy a „szlovák gárdisták” a parlamentjében grasszálnak és ugatnak…
Az írás megjelent az Új Szó hétfői (szeptember 8.) számában is.
