Magyar politikai öngólok

szilva | 2008. szeptember 21. - 11:22 | Vélemény
Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor kakaskodása nem két hatalmas politikai öngól, hanem valóságos nemzeti tragédia.

Ha nem tévedek, akkor Zbigniew Brzezinski, több amerikai elnök világhírű főtanácsadója mondta egyszer, hogy oké, ha az ellenzéki politikusok, bírálják, szidják, s igyekeznek lejáratni egymást, hiszen ezek az eszközök a politikai harc velejárói. De az is fontos, hogy a szócsaták és akár a övön aluli ütések ellenére is, azért időről időre üljenek le egy italra vagy közös vacsorára, hogy megvitassák a haza ügyeit. Merthogy nemcsak pártszempontok vannak. Hanem országos és nemzeti érdekek is léteznek, amelyekben valamiképp minden érintett politikusnak szót kellene értenie. Friss példával is tudok szolgálni: Barack Obama és John McCain, a két elnökjelölt nem kíméli egymást a napról napra élesedő kampányban, szeptember 11-én, az Egyesült Államok és a demokratikus rendszerek elleni terrortámadás évfordulóján mégis együtt hajtottak fejet az ikertorony és más célpontok áldozatainak emléke előtt.

Magyarországon évek óta mindez elképzelhetelen, mert csakis az egyéni-és a pártérdekek érvényesülnek. Ezért is katasztrófális a belpolitikai helyzet és a társadalmi légkör, s ezért is zuhant az anyaország nemzetközi tekintélye.

E héten újabb két súlyos tény igazolta mindezt. Szlovákiában főleg Ján Slota és Vladimír Mečiar pártja alaposan felturbózta a Kárpát-medencei magyar képviselők fórumának az ügyét. Nyilvánvalóan túloznak, politikai bolhából nemzetközi méretű elefántot, azaz botrányt akarnak kavarni, de mondjuk ki őszintén: találtak rá újabb ürügyet. Röviden elevenítsük fel az előzményeket. Volt egyszer egy Állandó Magyar Értekezlet, amelyet eredetileg azért hívtak életre, hogy a Magyarország határain túl élő nemzeti közösségek ügyeit, s az anyaországgal való kétoldalú kapcsolatainak időszerű kérdéseit és stratégiáját megvitassák. Ez a fórum fokozatosan magyarországi belpolitikai csaták színterévé vált. Hovatovább nem a határon túli magyarok helyzete, sorsa volt az érvényes, hanem az, hogy a Fidesz vagy pedig az MSZP táborába sorakoznak-e be. A MÁÉRT egyre nyilvánvalóbban ádáz magyarországi belpolitikai csaták egyik helyszíne lett, mire a szocialisták megszűntették. Jött Szili Katalin, aki – miután az államfő-választáson alulmaradt Sólyom Lászlóval szemben -- minden áron javítani akarta politikusi és nemzetféltő imázsát, odakacsintott Orbánék felé, s odafricskázott Gyurcsánynak, amikor létrehozta a Kárpát- medencei magyar képviselők fórumát, amelynek legfeljebb konzultatív szerepe lehet, ám mégis céltáblája lett a szlovák nacionalistáknak. Akik már pánhungarizmusról, Nagy-Magyarország visszaállításának veszélyéről harsognak, ami nyilvánvaló marhaság, ám Hannes Swobodánál mégis elérték, hogy az Európai Parlament szocialista frakciója alighanem napirendre tűzi ezt a kérdést, méghozzá a magyar és a szlovák baloldaliakon kívül az ukrajnai, a romániai, a szerb és a bolgár baloldali képviselők jelenlétében. Nem vitás, hogy nyilván enyhe formában, de megfricskázzák Szili Katalin önmenedzselő kezdeményezését. Önző szándékú olitikai öngólját, amely miatt ismét némi árnyék vetül majd  Magyarországra.

Sokkal aggasztóbbnak tartom a szombati budapesti eseményeket. A símaszkosok és a csuklyások randalírozását, s még inkább azok hőbörgéseit, akik immár nyíltan fröcsögték a Hősök terén, hogy zsidók és romák uralják Budapestet, amelyet meg kell tisztítani, miként Magyarországot is. S nyilvánosan bírálták már Orbán Viktort is, mert volt képe szóba állni a szerintük mocskos, nemzetáruló szadeszosokkal.

A Fidesz elnöke személyesen máig nem határolódott el tőlük. Legfeljebb annyit közölt, hogy ha hatalomra jutnak, akkor néhány pofonnal elintézhetik ezeket a szélsőségeseket, mint egykor Horthy tette a nyilasokkal. Tudjuk, az utóbbi történetnek mi lett a vége. Most meg amiatt aggódunk, hogy mi lesz az egymás ellen is gyűlölködő Magyarországgal. Ahol éppen Orbán Viktor emberei osztották fel a polgárokat hazafiakra és idegenszívűekre. Mostanság meg már mintha a politikai végelgyengülésben rúgkapálózó Gyurcsány Ferencnek bizarr imázsjavításként jól jönnének a szélsőségesek randalírozásai, mert kétségtelenül bátor, de sokakat provokáló, túl gyakori jelenlétével olajat önt a tűzre. Mintha a rendőrség is partner lenne ebben a politikai játszmában. Csak ezzel tudom magyarázni, hogy egyszerre három különféle tüntetést engedélyeztek, méghozzá csaknem ugyanabban az időpontban, egymás szomszédságában.

A Brzezinski által javallott politikai javallat megfogadásának Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor kakaskodása idején semmi esélye sincs. Ezért várom, nagyon várom az előrehozott választásokat, amelyek ennek a rivalizálásnak – amely már régóta nem két döbbenetes politikai öngól, hanem valóságos nemzeti tragédia -- minden bizonnyal véget vetnek.

S talán-talán Magyarország mélyrepülésének is.