Szlovákia válaszút előtt

szilva | 2008. szeptember 25. - 09:25 | Vélemény
Megtörtént hát a nagy összeborulás, amiben tulajdonképpen nincs semmi meglepő. Ján Slota némi amatőr dramaturgiai késleltetés után bejelentette, hogy ő és a pártja Ivan Gašparovičot támogatja majd a jövő tavaszi elnökválasztáson.

Mégsem állítanak saját jelöltet, nehogy rontsák a jelenlegi államfő újraválasztásának az esélyét. Röviddel ezután menetrendszerűen megérkezett a gazsulálás: az államfő szemrebbenés nélkül mentegette a menthetetlent, Ján Slota undorító magyarellenes fröcsögéseit, amelyeket valamiféle bocsánatos bűnként igyekezett bagatellizálni, merthogy a pártvezér legtöbbször csak a riasztó magyarországi jelenségekre reagált – habogta Gašparovič. Aki ezzel nyilvánosan is politikai cinkosságot vállalt a mélynemzetiek vezérével, ezáltal a magyarellenes nacionalizmussal is. Végérvényesen nyilvánvalóvá tette, hogy nem volt és nem is lesz minden Szlovákia minden polgárának államfője. Ugyanígy sosem volt és sosem lesz a belpolitikai csatározásokon felülemelkedni képes államférfi.

Nagy kérdés, hogy jövő tavaszig mindezt hány szlovák állampolgár tudatosítja. Mennyien lesznek képesek arra, hogy ne csábuljanak el Ivan Gašparovič nacionalista és populista szirénghangjaitól. S főleg mennyien döbbennek rá arra, hogy az elnökválasztás lesz az első nagy alkalom arra, hogy legalább kissé ellensúlyozzák Robert Fico hatalmát, korlátozzák a mozgásterét. Ami azért is fontos, mert a kormányfő nyilvánvalóan igyekszik visszaállítani az állam politikai és gazdasági hatalmát, az utóbbival együtt újraelosztó szerepét. Visszaszorítani a piacgazdaság és a szubszidiaritás mozgásba lendült mechanizmusát. Mikuláš Dzurindáék nagyon sok hibát követtek el, de bátor és európai mértékű reforomokat vittek végbe, amelyek gyümölcseit sokan érezzük. Hozzáláttak annak a korszerű modellnek a valóra váltásához, amely alapján a jogi normákat és más fontos határozatokat a lehető legalacsonyabb szinten hozzák meg, mert igy a valós érdekek érvényesülhetnek, s igy lehet minél több jogkör a helyi és a regionális önkormányzat kezében. Robert Fico igyekszik minél többet lerombolni mindabból, amit az előző kabinet nyolc év alatt felépített. Ismét egy állami egészségügyi biztosítót akar, igyekszik ellehetetleníteni a magán nyugdíjpénztárakat, központi árszabályozást akar bevezetni és egyéb közveszélyes tervei vannak. Szlovákiában nincs sok hatalma az elnöknek, de azért vannak jogi eszközei a veszélyes jelenségek és törekvések megfékezésére. A törvények megvétózásával, a demokratikus elveket védő, bátor kiállással. Ahogy egykor Michal Kováč tette. Ivan Gašparovič az elmúlt években nem ezt az utat választotta, hanem kevés kivételtől eltekintve eddig bólogató elnök volt, nemcsak Robert Fico, hanem Ján Slota cinkosa is. Tévelygését és magatartását néhány kirakatpolitikai megnyilvánulásával – többek között találkozói Sólyom Lászlóval, néhány elnöki vétóval – sem tudta elködösíteni.

Van már markéns ellenjelöltje, Iveta Radičová személyében, aki szakmai felkészültségével, értékrendjével az eddigi várományosok közül egyértelműen a legméltóbb az államfői posztra. Már csak azért is, mert nincsenek előítéletei, nem tesz különbséget Szlovákia polgárai között nemzeti vagy vallási hovatartozásuk alapján. Értékrendjének egyik bizonyítéka, hogy Komáromban kezdte meg az elnökjelöltségét támogató aláírásgyűjtést, miként az is, hogy vállalva a kormánypárti és más szlovák nacionalisták támadását, személyesen ment el a Magyar Koalíció Pártjának évfordulós ünnepségére, ahol a tényleges szlovák-magyar megbékélést őszintén óhajtó beszédet is mondott.

Nagy kérdés az is, hogy a demokratikus elveket valló, európai gondolkodású ellenjelölt asszony értékrendjével, programjával mennyire tudja meggyőzni a szlovák gyalogpolgárokat, mert sajnos, sokukban ma is ott lappang a magyarfóbia, a nacionalista hőbörgés, amelyet Ján Slota ördögien bátorít és olykor két koalíciós társa is eredményesen szít.

Szlovákia jövő év tavaszán fontos válaszút elé érkezik. Eldőlhet, hogy tovább süllyedünk-e a gyűlölködés mocsarában vagy jó elnökválasztással igyekszünk tisztességesebb irány fele araszolni. Mi, szlovákiai magyarok, sem tétlenkedhetünk. Már most hallottam olyan kuvikoló hangokat – méghozzá több polgármestertől – akik azt bizonygatták, hogy ők bizony nőt nem akarnak látni az elnöki poszton, ezért inkább nem szavaznak. Nyilván nem kell bizonygatnom, mennyire ostoba és közveszélyes ez a szemlélet. Már csak azért is, mert ha a Fico-Slota-Gašparovič triumvirátus nem esik szét jövőre, akkor további basáskodásuk következményei elsősorban rajtunk csattannak.