Csáky autonómiablöffje

Ez, úgymond, anno, az ő miniszterelnök-helyettessége idején kidolgozott MKP-s autonómia-törvénytervezet lényege. Ezt az autonómiatervezetet pedig rövidesen a Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő fémjelezte Kárpát-medencei Autonómia Tanács (KMAT) rendelkezésére bocsátja…

Elkerülendő a fölösleges szószaporítást, hagyjuk ezúttal a szóban forgó „MKP-s autonómiatervezet“ érdemi minősítését. Egyrészt, mert első látásra is, igencsak finoman szólva, fából vaskarikának tűnik. Főként azonban azért, mert egy nem létező „izéről”, vagyis egy vegytiszta blöffről komolytalan dolog lenne még csak felszínes vitába bocsátkozni is… Egyébként nyilvánvalóan Csáky sem azért eresztette el az erdélyi „megapásztor” színe előtt és a sajtó képviselőinek jelenlétében, hogy vitát nyisson róla. Nem kell tehát attól sem tartani, hogy a normálisan gondolkodó szlovákiai magyar, de akár szlovák halandókban is komoly visszhangot keltene. Ha csak annyit nem, hogy, lám, megint lement egy politikus kutyába, azaz most konkrétan „bószába”... (Lásd, Bósza János, a magányos autonómiagerillát alakító amatőr színjátszó jelenéseit.)

Mindenképpen érdemes viszont belegondolni, mi sarkalta vajon az MKP elnökét a szóban forgó blöffre? Majdnem bocsánatos bűn lenne, ha csupán a rá oly jellemző hiú, kivagyi ösztönök diktáltak volna benne… Ami ugyan kétségkívül komolytalan, sőt, gyermeteg jellemre vall, de ettől sarkosabb következtetéseket nem kell belőle levonni. Csáky ki akarta húzni magát a Kárpát-medencei Autonómia Tanács egyik tótumfaktuma előtt és kész. Ettől ugyan nem lesz sem drágább, sem olcsóbb a tej vagy a sör vagy amit akartok…

Egészen más hangsúlyt kap viszont Csáky mutatványa, ha előre megfontolt szándékkal, önmaga, nem utolsósorban pártja láttatása, és helyzetbe hozása céljából húzta elő jelképes cilinderéből a szlovákiai magyar autonómia gumicsontját. Épp úgy, mint annak idején a Beneš-dekrétumokét, amely attrakciót követően annak rendje módja szerint berágtak a Csákyval egy kategóriába sorolható szlovák politikusok. Különös tekintettel a szlovák térfélen ugyancsak nehézsúlyú sarlatánnak, blöffmesternek számító Ján Slotára.  Aki, pártjával, a Szlovák Nemzeti Párttal együtt, azóta is jobban áll, mint Csáky és az ő MKP-ja. Nem beszélve arról a tényről, hogy az MKP eddigi szövetségesei és kerülik őt, mint egy leprást. És korántsem csak azért, mert magyar!Hanem azért, mert szava hihetetlen, avatatlan és csapodár, mint egy könnyűvérű céda.

Az pedig már csak tényleg hab a tortán, hogy a vonatkozó közvélemény-kutatási adatok szerintákiai magyarok túlnyomó része voltaképpen nem is érti, hogy miről beszél az a kvázi politikus, aki a szó szoros értelmében abból él, hogy léteznek szlovákiai magyarok…

Az írás megjelent az Új Szó hétfői számában is.