Szar van a palacsintában…

Barak László | 2008. október 15. - 11:04 | Vélemény
Dušan Čaplovič, a szlovákiai nemzetiségek helyzetéért is felelős kormányfő-helyettes vagy nem érti, mi a gond a szlovákiai magyar tannyelvű iskolákba leküldött hibrid nyelvezeten megfogalmazott honismereti tankönyvekkel, vagy épp az csinálja, amivel a Magyar Koalíció Pártja politikusait, a szlovákiai magyar pedagógusokat és a szülőket vádolja.

Mármint minél rosszabb, annál jobb alapon politikai tőkét akar kovácsolni önmagának és kormánypárti kollégáinak azzal, hogy olyasmibe üti az orrát, amihez semmi köze nincs.

Ha Čaplovič nem érti a problémát, akkor egyszerűen hülye. Ha politikai játszmák túszaivá akarja tenni a szlovákiai magyar diákokat, akkor pedig egy felelőtlen kalandor. Természetesen normális körülmények között egyik esetben sem maradhatna a posztján. Sőt, oda sem kerülhetett volna.

Közép-Európára sajnos általában nem jellemző, hogy normális viszonyok uralkodnának a közéletben. Szlovákiára pedig különösen nem, amit mi sem bizonyít ékesebben, mint azt a tény, hogy a politikusok bármikor belebarmolhatnak akár a nyelvtudományba is. Bizonyos nyelvészek pedig politikai problémaként vethetnek föl nyelvtudományi kategóriákat. Vagy holmi alantas hatalmi mámortól elszállva, vagy pedig azért, mert az anyatejjel szívták magukba a kirekesztő nacionalizmust. Nem magyarázható ugyanis másként, hogy egy képviseleti demokráciában bármely közszereplőnek eszébe juthasson, hogy az ország bizonyos állampolgárait hatalmi eszközökkel kényszerítse tanulásra.

Ebben a konkrét esetben a szlovák nyelv elsajátítására. Ha ugyanis ilyesmi lehetséges, Čaplovič és buzgó nemzetőr kollégái azon sem lepődhetnének meg, hogy analóg módon például, a dunaszerdahelyi önkormányzat saját hatáskörében rendelettel szabályozná a városon belül a nyelvhasználatot, azzal az indokkal, hogy a csak szlovákul beszélő dunaszerdahelyi polgár ne kerüljön hátrányos helyzetbe a csak magyarul értekező urambocsá! piaci kofákkal szemben…  Persze az ilyesmi ugyanolyan érzelmi indíttatású visszaélés, mi több, blődség lenne, mint az, hogy hús-vér szlovák politikusok arról papolnak, a szlovákul nem tudó vagy éppen csak gyengébben beszélő szlovákiai magyarok nem teljes értékű állampolgárai a Szlovákiának. Mert, úgymond, kellő szintű szlovák nyelvtudás híján csökkennek érvényesülési lehetőségeik… Nos, erre a helyzetre áll a keresetlen szólás, amely szerint szar van a palacsintában

Mert vajon mi köze van ahhoz egy politikusnak, hogy a szlovákiai magyar Józsinak eszébe sem jut szlovák nyelvterületen érvényesülni, hanem, mondjuk, frankofón, avagy angolszász beállítottságú? Ez kizárólag a Józsink dolga, nemde? Legalább annyira, mint az, hogy valaki a rockot, avagy a tepsizenét szereti-e. Avagy az azonos neműekre gerjed, esetleg biszexuális beállítottságú…

A nemzetiségi hovatartozás ugyanilyen magánügy, amihez az állami gépezetnek vajmi kevés köze van. Lévén, az állam egyrészt, éppúgy a Józsi is, mint Dušan Čaplovič. Másrészt az államnak, s ezen belül az állam mindenkori végrehajtó eszközének, a kormánynak kizárólag az lehet a feladata, hogy olyan lehetőségeket(!!!) teremtsen, amelyek birtokában eldöntheti az állampolgár, hogy miként érvényesüljön, miként élje le az életét. Hacsak nem egy diktatúráról van szó, amelyben a hatalom az alattvalók gondolatait is szabályozni igyekszik…