A hazugság vására
Az a tett, hogy egy magyarországi polgármester, leszedeti az Európai Unió zászlóit a hatáskörébe tartozó közintézmények homlokzatáról – polgármesteri hivatal, iskola, óvoda – tehát, ha jelképesen is, de kilép az Európai Unióból, úgymond, a szlovákiai magyarokat ért sorozatos kormányzati támadások miatt, nem tekinthető egyébnek, mint provinciális magamutogatásnak, kínos bohóckodásnak. Akkor is, ha a szlovákiai magyarok sorsa miatti őszinte aggodalom, vagyis jó szándék motivál egy efféle tiltakozást. Mert önmagán túlmutatva bizonyos esetekben bizony a „bolhaköhögés” is elhallatszik akár az égig, pláne, ha akadnak, akik csak azért fülelnek ott, hogy megsértődhessenek. Hiszen borítékolható volt, hogy a szóban forgó, igencsak tökösnek szánt, ám sokkal inkább groteszkre sikeredett gesztus híre hallatán szinte perceken belül megszületik a válasz a szlovákiai politika porondján.
És lőn! Akárha ágyúval lőttek volna verébre, Dušan Čaplovič, a szlovák kormány nemzeti kisebbségekért felelő miniszterelnök-helyettese, durrantott bele az éterbe. Kijelentetvén, vaskos provokációnak tartja, hogy mámegin´ belekötöttek kormányába, miközben az, semmivel sem szereti kevésbé a szlovákiai magyarokat, mint a magyar kormány a magyarországi szlovákokat. Csakhogy ez az egyre inkább hivatalos szlovák nemzetfilozófiává avanzsáló hanta épp olyan, mint a folyamatosan balhét kereső kocsmai kötekedőké, akik a „mit mondtál az anyámról” elve alapján provokálnak ki pofozkodást.
Aztán kiderült, a szlovák diplomácia feje, Ján Kubiš ugyanígy kérte számon magyar kolléganőjétől a magyarországi szlovák iskolák általa sanyarúnak minősített helyzetét, amidőn Göncz Kinga azt kifogásolta, hogy a szlovák kormánykörök tetten érhetően és gyanús módon mellőzik a szlovákiai magyar iskolákat az uniós támogatások leosztása során. Utólag viszont kiderült, a Kubiš „pártfogolta” magyarországi szlovák tannyelvű oktatási intézményeknek az égvilágon semmi problémájuk nincsen. Köszönik, jól vannak – legalábbis felelős vezetőik szerint. A szlovák külügyminiszter tehát rajta lett kapva a hazugságon. Így sajnos okkal feltételezhető, hogy a szlovák-magyar viszony tekintetében épp azok a felelős vezetők hazudoznak, szítják az indulatokat leginkább, akiknek elvileg és gyakorlatilag is azon kellene munkálkodniuk, hogy az érzelmek, a vakhit, a célirányos pankráció szintjéről a racionalitás mederébe tereljék a vonatkozó problémákat.
Joggal vetődik föl a kérdés, vajon miért nem tesznek így? Vélhetően azért, mert jószerével mindkét térfélen ostoba és gátlástalan amatőrök diktálják a tempót. Olyan ún. politikusok, akik nyilvánvalóan azt sem tudják, hogyan kerültek az uborkafára. Abban viszont biztosak, hogy időtlen időkig ott akarnak maradni. Ennek pedig szerintük egyetlen módja van: Az oszd meg és uralkodj elve alapján tudatosan félrevezetni lehetséges választóikat. Ha ehhez a gatyát kell letolni, hát letolják, ha pedig hazudni kell, miért is ne…?
Az írás megjelent az Új Szó október 20-i számában is.
