Szórakozzatok az anyátokkal!

Különösen tetszett Orban szentenciája, amely szerint az idegennyelv-tudás, mint olyan, korántsem csupán az adott nyelvben való jártasságáról, hanem a nyitottságról és a kultúrák átjárhatóságáról, vagyis az „interkulturális” tájékozottságról szól.

Való igaz, a szóban forgó eszmecsere során a nagy európai nyelveken, az angolon, a németen, spanyolon, olaszon kívül Leonard Orban csupán a kínai, a hindu meg az orosz nyelv elsajátítását vélte fontosnak. A szlovákok közvetlen szomszédjainak nyelve, a magyar szóba sem került. Pedig ahhoz, hogy a jelenlegi ostoba helyzettel ellentétben ne a süketek párbeszédje folyjon a két nemzet, a szlovák meg a magyar között, bizony ildomos, nem kevésbé hasznos lenne mindenekelőtt egymás nyelvének lehető legtökéletesebb elsajátítására összpontosítani. Nem csupán azért, hogy kölcsönösen átjárható legyen egymás számára a két kultúra, hanem azért, hogy egy dunaszerdahelyi magyar csávó a közvetlen szomszédságában lakó szlovák bulával ne angolul, netán hindu vagy kínai nyelven legyen kénytelen megegyezni egy-egy numerában… De legalábbis ne legyenek olyan hülyék a felek, mármint a szlovákok meg a magyarok, hogy egymás nyelveihez az ellenség nyelveként viszonyulnak.

Lássuk be azonban, az ilyesmiről fingja nem lehet egy bokros teendői miatt eleve tájékozatlanságra, következésképpen felületességre kárhoztatott EU-komisszárnak. Aki hús-vér szlovákkal meg magyarral életében nem ült még le, mondjuk, sörözni. Vagy, ha mégis, vélhetően angolul folyt közben a duma…

Az pedig egyenesen kizárt, hogy Ján Mikolajnak egyszer is megfordult volna a fejében, talán épp olyan szükséges és hasznos lenne számára is a magyar nyelvtudás, mint a szlovákiai magyar halandónak a szlovák nyelv elsajátítása. Többek között azért, hogy eszébe se jusson hatalmi eszközökkel kényszeríteni bárkire is a szlovák nyelv elsajátítását. Ezenkívül, pillanatokon belül megértené, attól hogy egy szlovákiai magyaroknak szánt tankönyv magyar szövegkörnyezetében a Csallóköz kifejezés helyett a Žitný Ortrov-val szembesül egy magyar, a legkevésbé sem gerjed benne olthatatlan vágy a szlovák nyelv elsajátítása iránt. Sőt, akár falhoz is baszhatja az efféle nyelvi nonszenszeket tartalmazó tankönyvet, miközben azt gondolja, szórakozzatok az anyátokkal… És máris előállt „az ellenség nyelve” effektusa, ami az egyik legkomolyabb akadálya egy idegen nyelv elsajátításának.

Nem kizárt persze, sőt, hogy a lehető legtaplóbb nacionalistaként gondolkodó és viselkedő Mikolajnak és persze Robert Ficónak sokkal inkább az efféle reakciókat kiváltó, politikai haszonlesés céljából elkövetett provokáció a céljuk, mintsem az, hogy kvalifikált szlováksággal küldjék el őket a bús sunyiba a szlovákiai magyarok.

Ezt viszont már tényleg nem értheti meg egy csak egy kicsit is intelligens EU-komisszár…