Sólyom - szárnyakon

szilva | 2008. október 25. - 10:10 | Vélemény
Legalább három szempontból tartom kiemelkedő jelentőségűnek a magyar államfő ötnapos székelyföldi látogatását.

Sorrendet nem fontossági szempontból tartok, de ennek ellenére első helyen mégis azt említem, hogy a csíkszeredai Glória Victis emlékműnél Traian Băsescu román elnökkel együtt koszorúztak és hajtottak fejet az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc erdélyi és más mártírjai előtt. Ami a civilizált Európában természetes, de Közép-Kelet. Európában még nem. A felemelő képsorokat nézve felsóhajtottam magamban, vajon megérem-e, hogy a pozsonyi Petőfi-szobornál, netán Komáromban, Klapka György szobra előtt egyszer együtt tiszteleg majd a magyar és a szlovák elnök. Azt biztosra veszem, hogy Ivan Gašparovič ilyen európai gesztusra képtelen.

A két államfő találkozása és eszmecseréje azért is lényeges volt, mert Sólyom László szóba hozta partnerének az 1956-os romániai mártírok ügyét. Felkérte román kollégáját, hogy végre árulják el, hova temették el az akkori áldozatokat. Egyes dokumentumok szerint 12 magyart és 2 románt végeztek ki, mert rokonszenveztek az anyaországi szabadságharccal. Mások szerint az erdélyi magyar kivégzettek száma húsz volt, rajtuk kívül több foglyot a börtönben vertek agyon vagy a Duna-delta embertelen körülményei között hunytak el. Az viszont tény, hogy máig nem tudja senki, hol földelték el őket. A Kádár-rezsim évtizedekig ugyancsak titkolta, hogy Nagy Imrét és mártírtársait hol temették el. Ugyanerre a sorsra jutott Esterházy János is, akit a második világháború után szovjet fogságba hurcoltak, majd visszaszállítottak Csehszlovákiába, ahol 1957.mácius 8-án a mírovi börtönben belehalt súlyos betegségeibe. A börtönparancsnok nem volt hajlandó kiadni a hamvait hozzátartozóinak, s egészen az elmúlt esztendeig titkolták, hol rejtegetik az urnát. Karel Schwarzenberg cseh külügyminiszter – Esterházy János leányának, Aliznak a kérésére - néhány hónapos kutatás után éppen egy éve kiderítette, hogy az egykori szlovákiai magyar politikus hamvai a prága-motolei temetőben nyugszanak. Remélhetően a román elnökben és a bukaresti illetékesekben is lesz végre kellő politikai akarat az embertelen titkolózás feloldásához, amely a mártírok újratemetésének, a végtisztesség megadásának alapfeltétele.

(Nem tudom megállni, hogy ne írjam ide egyik döbbenetes temesvári emlékemet. Néhány éve a városban járva találkoztam a Szekuritáte temesvári börtönében 51 éves korában, 1958. szeptember 1-jén kivégzett Tamás Imre csíkszeredai származású pedagógus egyik fiával. Aki elmondta, hogy csak két évvel később közölték az édesanyjával, hogy a férje meghalt. Ezután Aradon mindössze egy véres télikabátot adtak át neki, amelyet a pedagógus akkor vett magára, amikor letartóztatták. „Azóta minden évben a halottak napján erre az ereklyére borulunk rá özvegy édesanyámmal és két öcsémmel együtt, mert máig nem tudjuk, hova földelték el az édesapámat, akinek emiatt nincs sírhelye...“ - rebegte)

Sólyom László mostani székelyföldi útja azért is fontos, mert rövidesen parlamenti választásokat tartanak Romániában. Mivel az RMDSZ és a romániai Magyar Polgári Párt nem tudott szót érteni, ezért az utóbbi tömörülés önálló jelölteket állít. Ebben a helyzetben különösen fontos, hogy az erdélyi és a partiumi magyar választópolgárok minél nagyobb számban menjenek el voksolni, mert ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy a romániai magyarságnak nem lesz vagy minimálisra zsugorodik a parlamenti képviselete. Sólyom László bölcs intelme ilyen szempontból is a lehető legjobbkor jött.

A két államfő nem kerülte meg a székelyföldi autómia ügyét sem, amelyet a magyar elnök támogatott, romá partnere szerint viszont egész Romániának szüksége van az önkormányzatiság elvein alapuló, sajátügyeiben önállóan döntő régiókra. A magyar államfő leszögezte azt is, hogy fontos tudatosítani a Magyarországgal szomszédos államokban: a magyar nemzet közös nyelve, történelme és identitása okán kulturális egységet alkot, s hogy a kulturális nemzet nem áll ellentétben a politikai nemzet fogalmával, mert adott kulturális nemzethez tartozó személyek más politikai nemzetek lojális polgárai lehetnek. Traian Basescu e mondat hallatán sem sértődött meg, nem rikoltozott belügyekbe való beavatkozásról, provokációról. Tudomásul vette, amit hallott.

Sólyom László székelyföldi körútja vasárnap csángóföldön ér véget, de már most megállapítható, hogy a magyar államfő fontos missziót teljesített a reményteljesen kibontakozó, a kényes kérdéseket sem megkerülő magyar-román párbeszéd eredményes folytatása, valamint a legnépesebb határon túli magyar nemzetrész sorsának és jövőjének felkarolása érdekében.