Csáky Pállal nem megy

szilva | 2008. november 6. - 08:44 | Vélemény
Az a gond, hovatovább már tragédia, hogy a hiteltelenné vált pártelnök a Magyar Koalíció Pártját süllyeszti és zülleszti sosem tapasztalt cselekvésképtelenségbe, politikai erőtlenségbe.

Nem túlzás és nem is akarom a tényeket dramatizálni, amikor azt gondolom és írom le, hogy még Vladimír Mečiar országlása idején sem volt olyan kiélezett a szlovák-magyar viszony és olyannyira rossz a szlovákiai magyarság közérzete, mint napjainkban. A magyarellenességet a politikai érvényesülés és a hatalom bebetonozásának egyik fontos eszközeként érvényesítő Fico-Slota- Gašparovič triumvirátus gátlástalanul iparkodik valóra váltani nemzetállami elmeszüleményeit. Törekvéseiket nagyban segíti, hogy Szlovákia gazdasága egyelőre jól teljesít, a világon végigsöprő pénzügyi válságnak még csak némi fuvallata érte el az országot, miközben Magyarország politikai, morális és döbbenetes adósságállományban fuldoklik. Brüsszelből nézve pedig egyelőre a szlovák-magyar viszálykodás nem nagy ügy. Főleg ekkora világválság idején.

Nagy kérdés, hogy ilyen körülmények között miben bízhat a szlovákiai magyar. Leginkább erős és hiteles érdekvédelemben, amelyet elsősorban a Magyar Koalíció Pártjának kellene megtestesítenie. Ezen kívül a szlovák demokratikus erőkben és a hazai magyar civil szerveződések tettrekészségében. Nem utolsósorban pedig mindannyiunk polgári kurázsijában, ami annyit jelent, hogy ha nincs más mód, akkor akár a polgári engedetlenség törvényes eszközeit is igénybe véve szembeszegülünk a nacionalista, szerzett jogainkat napról napra csorbítani igyekvő ármánykodásokkal.

Nincs bennem semmilyen elfogultság, rosszindulat, mindössze szomorúan állapítom meg, hogy a rendszerváltás óta egyetlen, a polgárok által választott hazai magyar párt sem volt olyan mélyponton, mint mostanság a Magyar Koalíció Pártja. Egyetlen pártelnök sem követett el annyi súlyos hibát, mint Csáky Pál. Némi mentségére csak azt lehet felhozni, hogy ő sincs könnyű helyzetben egy ilyen balkáni országban. Ám még ez a tény sem menti fel őt ama felelősség alól, amely amiatt terheli őt, hogy az MKP a szlovákiai politikai élet perifériájára került, immár nemcsak ő hiteltelen, hanem az MKP jelenlegi vezetése is. Legutóbb e hét elején bizonyította, hogy teljesen alkalmatlan a pártelnöki poszt betöltésére. Ilyen kiélezett helyzetben ekkora politikai bakit elkövetni halálos bűn. Most nemcsak arra gondolok, hogy úgy hadonászott és érvelt annak a bizonyos lekéri helységnévtáblának a fotójával, hogy előzetesen sem ő sem a munkatársai nem ellenőrizték a valós tényeket. Valóban, sok magyar szöveget mázolnak be Dél-Szlovákiában, de akkor azokat kell felmutatni, amelyeket valóban ezekben a napokban fújtak, firkáltak le! Ennél is felháborítóbbnak tartom Csáky Pál viselkedését a kedd délutáni sajtótájékoztatón, amikor rezzenéstelen arccal, cinikus mosollyal tagadta le hétfői szavait. Nagy kár, hogy ő ugyanabban a pillanatban nem láthatta azt, amit a nézők a TA 3 hírtelevízióban és a Markíza kereskedelmi tévében, amelyek bejátszották a pártelnök hétfői esti szavait. Leleplezték a hazugságát.

Aki ilyen felelőtlenül nyilatkozik, s azután ahelyett, hogy férfiasan bevallaná tévedését, a szemünkbe hazudik, az méltatlan a tagság bizalmára. Sorolhatnám tovább a hasonló baklövéseit, de a keddi botrány mindennél beszédesebb és egyértelműbb. Az a gond, hovatovább már tragédia, hogy a hiteltelenné vált pártelnök a Magyar Koalíció Pártját süllyeszti és zülleszti sosem tapasztalt cselekvésképtelenségbe, politikai erőtlenségbe. Aminek főleg a szlovák nacionalisták örülnek, hiszen régen az a céljuk, amihez éppen Csáky Pál segíti őket.

Az elmúlt napok eseményei azért azt is igazolták, hogy mégsem teljesen reménytelen a helyzet a Magyar Koalíció Pártjában. Bárdos Gyula szavaira, Berényi József, Szigeti László és több társának érveire odafigyelnek a normális szlovák kormánypárti politikusok is. A szlovák ellenzék is. Még a szlovák közvélemény is, hiszen a politikai vitaműsorokban még ezekben a zűrös hetekben is nagyon sokan szavaztak a fentebb említett politikusokra. Az sem mellékes szempont, hogy a jelenlegi hazai és két szomszédország közötti feszült viszonynak leginkább Ján Slota örül. Robert Fico és a pártja azért nem egészen. Mert nekik azért nem mindegy, miként vélekednek róluk Brüsszelben. Ezért talán ők is valamiféle konszenzusra jutnának a Magyar Koalíció Pártjával. Ha nem Csáky Pál lenne az elnök.

Lépni a Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsának, esetleg a rendívüli közgyűlésnek kell. A jelenlegi pártelnökkel aligha evickélhet ki a jelenlegi hazai elszigeteltségéből, még belső vitáiból sem az MKP, amelynek megerősödése, hitelességének visszaszerzése a szlovákiai magyarság és a szlovák demokraták alapvető, közös érdeke. Ha ismét cselekvő-és párbeszédképes lesz az MKP, erős hátszelet kapnak a civil szerveződéseink, s mi magunk is.

Jól tudom, a döntés, netán az idő előtti tisztújítás, főleg a jelenlegi szlovákiai belpolitikai viszonyok között nagy felelősség. De még ennél is nagyobb a tétlenség, a mellébeszélés, amely biztos, hogy még nagyobb romlásba dönt.S egyszer majd ezt a patópálkodást is számon kérik a döntéshozóktól.


Címkék: Csáky Pál, MKP