Fekete a Fehér Házban

banic | 2008. november 11. - 08:09 | Vélemény
Míg nálunk vidáman spannolódtak és spannolódnak a szlovák-magyar viszonyok vice versa, a világ tekintete az elmúlt hét elején jobbára a Nagy Pocsolyán túlra vetült. Megválasztják? Nem választják meg? Bebizonyítják az amik, hogy alapvetően rasszisták? Érvényesül a Bradley-féle effektus?
Mára ez már múlt és az egész világ tudja, hogy mégis csak megválasztották őt.  Aki nem is olyan régen még néger lett volna, aki nem juthat föl ugyanazon autóbuszra a fehérekkel együtt, később korlátozott lehetőségű fekete, ma pedig olyan afroamerikai, aki januártól beül a Fehér Házba, hogy a világ leghatalmasabb állama élén főnökösködjön. Fehérek, feketék, barnák választották meg és nagy valószínűséggel vörösek is. Ő Barack Obama. Ha barackpálinka gyártó lennék Magyarországon, máris ki lennének nyomtatva a palackjaimra az új címkék s a világhírű párlatba talán egy árnyalatnyi fekete színt is vegyítenék, biztosan sikere lenne. Örültek Kenyában, ahonnan az édesapja származik, s örültek Japánban, mert az „obama” japán szó, ami állítólag azt jelenti, „kicsi strand”, vagyis amolyan strandocska. Ám a világ többsége zavarban maradt. Még annak ellenére is, hogy a választás előtti előrejelzések Obama tisztes előnyét jósolták. Fekete embert elképzelni a Fehér Házban – továbbra is eléggé abszurd dolog. No de elnyerte s a világnak ezt meg kell szoknia. 

Az Amerikai Egyesült Államok a világegyetem maradék részében nem különösebben kedvelt és ez a fanyalgás iránta Második Georg Bush uralkodása alatt csak tovább növekedett. Most viszont nem tudjuk, mit gondoljunk erről az egészről és mit várhatunk egy ilyen, hagyománytalanul (de szó szerint) színes elnöktől. Obama demokrata, tehát tisztán elméletileg baloldali. Csakhogy a mi politikai teóriáink Amerikára nem érvényesek, ráadásul Barack az elnöki tisztségen túl számos, nem éppen kellemes apróságot is kapott hozományul. Elsősorban a pénzügyi világkrízist, amely éppen az ő hazájában ütötte fel a fejét s a szörnyetegnek esze ágában sincs meghunyászkodni, sőt. S az amerikai külügyben sem rózsás egyáltalán a helyzet: az iraki és afganisztáni háborúknak nem látszik a vége, Irán kiszámíthatatlan, az oroszok az olajdollárokkal kitömött izmaikat feszegetik, Kína világelsőségre hajt, Észak-Kórea atomprogrammal játszadozik, a Közel-Kelet továbbra is véres Közel-kelet, a nemzetközi terrorizmus pedig távolról sincs visszaszorulóban… Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy az USA elnökének lenni ma annyira főnyeremény. Mindazonáltal szorítani fogunk Obamának. 

S nálunk, Szlovákiában máris találgatni kezdték, ki lehetne a mi Barackunk. Egyesek Ficóban látják őt, mások Slotában. Milyen vicces. 

Ľubo Banič