Bizonyítani - Budapesten is

szilva | 2008. november 25. - 08:46 | Vélemény
Kedd este barátságos mérkőzést játszik a Budapest Honvéd és a DAC. Mégis van tétje a mai találkozónak. Nem is jelentéktelen.

Van az úgy, hogy bármit olvas az ember, mindig ugyanaz jut az eszébe. Természetesen merőben másként és más összefüggésben, mint ama bizonyos viccbeli Mórickának.

Velem legutóbb kedden hajnalban történt meg ez, amikor a XIX.század végén Prágában született német költőt, Rainer Maria Rilkét olvasgatva, egyik intelmén akadt meg a szemem: „A sebekre idő kell, és nem gyógyulnak azzal, ha beléjük zászlókat ültetnek" – vélekedett a bonyolult cseh-német-zsidó viszonyra és a nyugtalankodó Európára gondolva. Végigbarangoltam az internetet is, ahol meg Bohumil Doležal neves cseh politológus egyik elemzésére lettem figyelmes, amelyben az elhíresült dunaszerdahelyi futballháború hátterét és történelmi gyökereit elemzi. Miközben megállapítja: „ (...)a szlovák fél máig nem bizonyította videofelvétellel vagy más egyértelmű bizonyítékkal a rendőri beavatkozás arányosságát és szakszerűségét. Ezért okkal gyaníthatjuk, hogy a kommandós attakot a nézőtéren lengetett magyar zászlók és a történelmi Magyarországot idéző jelképek váltották ki“ - vélekedik az egyébként magyarul is jól beszélő szerző.

Ha hiszik, ha nem, mindkét idézet a kedd esti Budapest Honvéd – DAC jótékonysági barátságos labdarúgó mérkőzés kapcsán jutott az eszembe. Az előbbi mondat minden szava hangsúlyos. A találkozót elsősorban a brutális rendőrattak következtében súlyosan megsérült Lengyel Krisztián megsegítésére rendezik. Ezért is méltó keretet, hangulatot kellene teremteni a kilencven perc alatt, miként előtte is utána is.

Feltehetően nem tévedek, ha azt feltételezem, hogy lesznek olyan magyarországi szélsőségesek, akik nem emiatt készülnek a kispesti Bozsik József stadionba, hanem újra gyalázni akarják Szlovákiát és a szlovákságot. Odahaza nem nehéz balhézni, hősködni, hiszen a „vesszentrianonozás“ után bántatlanul hazamennek ezek a nagylegények. Nincs szándékomban jóelőre félreverni a harangot, túlozni sem.

Ám az nyilvánvaló, hogy a  következmények meg a szlovákiai magyarokon, többek között a DAC-szurkolókon csattannak. Akiknek a nagy többsége lelkesen és kulturáltan biztatja kedvenceit. Ezt legutóbb odahaza, a stadionon kívül (ahova a szlovák labdarúgó szövetség elfogult döntése száműzte őket. Apropó: vasárnap a Slovan-Zsolna meccsen is röpködtek a petárdák és a füstbombák, drágalátos urak! Vajon megbüntetik a pozsonyi keménymagot?) a Rózsahegy ellen, majd múlt szombaton Besztercebányán, ahol semmiféle rendbontás sem történt. S amit már Prágában is észrevettek az elfogulatlan szemlélők.

Remélhetően ez a jó példa Budapesten sem szakad meg, mert a csallóközi és más DAC-drukkerek nem csábulnak el az anyázó és anyaországozó, kizárólag a balhékban élvezkedő pesti alakoktól. Nem adnak újabb okot a szlovák nacionalistáknak arra, hogy bolhából elefántot csináljanak, néhányak hőbörgését Szlovákia létét veszélyeztető magyarveszéllyé fújják fel.

A véletlenül szemem elé került két idézet a mai mérkőzés kapcsán mégis csak elgondolkoztató. Részleteznem sem kell, hogy mi mindenért. Elegendő csak felidézni az elmúlt hetektörténéseit, különösen a DAC-Slovan meccs óta. S ha már a bevezetőben német szerzőre hivatkoztam, némi pátosszal hadd fejezzem be a mi költőóriásunk aktualizált becses sorával: hiszem azt, hogy DAC-szurkolók kedd este is méltóak maradnak régi jó hírnevükhöz.

Címkék: DAC, szélsőségesek