Szlovákok, egy giccsegylettől tartotok?

Barak László | 2008. december 5. - 12:12 | Vélemény
Konkrét bizonyítékom van, hogy a szlovák politikai „elit“ rémlátomásaival ellentétben a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma nem más, mint egy pótcselekvés, ha úgy tetszik, egy giccsegylet.

A testület – a kárpát medencei országok parlamentjeinek magyar nemzetiségű képviselői alkotta törzsállománya, ugye – ugyanis, ilyen-olyan albizottságaival egyetemben jobbára semmi mást nem tesz, mint azt, hogy tagjai bizonyos időközönként ünneplőbe öltözve elzarándokolnak a magyar Országházba. Hogy lehetőleg minél büszkébb, peckesebb fejtartással végigjárhassák azt. Miközben monumentalitásán elmélázva, a történelmi filingtől áthatva összefuthatnak ott számos olyan magyarországi politikussal is, akikkel a hétköznapi halandót csupán a tévéképernyő szerencsélteti. Eme lélekemelő zarándoklat aztán általában a Vadászteremben szokott volt végződni, ahol az Országház illetékes személyzete jóvoltából kulináris élvezeteknek hódolhatnak, vagyis megebédelhetnek, esetleg megvacsorálhatnak honanyáink és honatyáink – ingyen és bérmentve... Hogy legyen mit megemészteni az addig abszolvált kötetlen, avagy éppen formális eszmecserék szolgáltatta élményeken kívül is. Majd, véget vetvén a jelképes vagy éppen konkrét zenének, mint akik jól végezték dolgukat, a magyar nemzeti öntudatnak kellő mértékben beléjük plántált dózisával együtt hazamennek – már aki nem hazátlan(!) – a legények és leányok, azaz a honatyák és honanyák…

Honnan veszem én mindezt? Nos, előre is meg kell követnem Dr. Szili Katalint, a magyar házelnökasszonyt, hogy ilyen sajátos következtetésre jutottam abból a hozzám eljuttatott, általa jegyzett meghívóból, amely szerint, mint a „Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának“ tagját, elvár az Országházba egy „kötetlen beszélgetésre”. Hogy aztán a szóban forgó beszélgetést követően az Országgyűlés Vadásztermében a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma Jogi- illetve Kulturális és Oktatási Albizottságai együttes ülésének résztvevőivel együtt ebéden lásson vendégül…

Nos, instálom, kedves házelnökasszony, megtisztelő invitálását megköszönve, úgy döntöttem, ezúttal nem élnék a lehetőséggel. Nem mintha lesajnálnám a magyar Országházat és a nemes küldetésüket ottan teljesítő notabilitásokat. Csupán az a problémám, hogy eredendően viszolygok mindenféle giccstől. Ami olyan fenomén, amely másnak akar látszani, mint ami valójában. Nekem, sajna, ez a problémám a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumával. Amire, szerény véleményem szerint, tökéletesen áll a giccs általam idézett definíciója. Merthogy, amint azt a „KMKF-rul” szóló parlamenti határozat, ugye bizonyítja, a KMKF a magyar Országgyűlés egyik intézménye. Viszont, amint azt az eme intézmény létezése ellen fenekedő „idegenek” – esetünkben a szlovák politikusok – megnyugtatása céljából, s persze a saját mundér becsületét védendő, számtalan országgyűlési prominens - többek között kegyed is - deklarálta, nincsen neki semminemű jogi relevanciája. Vagyis egy olyan kacsáról van szó, ami ugyan hápog, meg tipeg is, ám fosni épp úgy nem fosik, mint egy kínai gyártmányú csacska gyermekjáték. Amelyben még elemnek sincsen hely; olyan, mint egy ártalmatlan, éppen csak ízléstelen kerti törpe…

Mármost, ha így van, akkor mire jó, mire kell, kérem szépen? Ráadásul, szerintem, ugyanez vonatkozik a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójára is… Akkor viszont ugyan mi értelme lenne, a kölcsönös obligát ismerkedés és ebédezés lehetőségén kívül, megjelennem az Országházban? Mondjuk, a Mátyás Pince, esetleg a McDonlads egyik budapesti "vendéglátóegysége" helyett? Ahol is sokkal kötetlenebb, őszintébb légkörben lehetne falatozni és ismerkedni… Épp ez vonatkozik természetesen a KMKF-re is. Amely végre formálisan is az lehetne, ami. Vagyis egy ártalmatlan „giccsegylet”… Aztán nézhetnének a vérmes szlovák nacionalisták, mint a moziban…!