Magyar békejobbra: Nie!

szilva | 2008. december 7. - 09:31 | Vélemény
Sólyom László egyértelműen megcáfolta a szlovák kormánypolitikusok manipulációit és Ján Slota hazugságait.

A szombati szlovák-magyar államfői találkozónak értelmét elsősorban abban látom, hogy egyértelműen tisztázódtak a politikai frontok. És minden tárgyilagos polgár szemében lelepleződtek a hazugságok. Világosabban senki sem cáfolhatja meg a szlovák csúsztatásokat és manipulációkat, mint ahogy Sólyom László tette: aki leszögezte, hogy Magyarország sem a rendszerváltás előtt sem pedig azóta nem vonta kétségbe Trianont és a párizsi békeszerződést. A Szlovákiával aláírt alapszerződésben pedig leszögezte, hogy nincsenek a szomszédos országgal szemben területi igényei. Ezért Ján Slota kijelentéseinek – amelyekben azt sulykolja a közvéleménynek, hogy a magyarok mindezt megkérdőjelezik – nincs semmiféle ténybeli alapja. A magyar elnök rámutatott arra is, hogy Magyarországon nincs szlovákellenesség, sem a szomszédos nemzettel sem pedig a hazánkban élő kisebbséggel szemben, ezt szociológiai felmérések és egyéb tények is igazolják. Ezért különösen érthetetlen számára, miért hallható Szlovákiában olyan hang, amely szerint Magyarország és a magyarok veszélyeztetik országuk területi integritását. Ennél világosabb álláspont aligha létezik.

Sólyom László, miként három hete Gyurcsány Ferenc is, ilyen alapállásból javasolt kölcsönös bizalomerősítő, elsősorban a szlovákiai magyarság és a magyarországi szlovákok jobiztonságát, közérzetét erősítő lépéseket. Mindezekre Robert Fico és Ivan Gašparovič is csípőből rávágta, hogy „nie“. Nálunk minden szép, minden jó, a szlovákiai kisebbségiek jogai már most is meghaladják az európai átlagot.

Amiben van igazság, hiszen anyanyelvi oktatásunk rendszere az óvodáktól immár a Selye János Egyetemig terejd, s elsősorban a mi pedagógusainktól és más szakemberektől függ, milyen a színvonaluk. Kiadóink, színházaink és más kulturális intézményeink is működnek. Mégis szükség lenne a Sólyom László által felvetett szlovákiai kisebbségi törvényre, amely egyértelműen kijelölné a nemzetiségi művelődés és kultúra, valamint az azonosságtudat megőrzésének jogi kereteit. S megálljt parancsolna a sloták, a mikolajok és más magyarellenes szlovák politikusok nacionalista törekvéseinek, mert ilyenek sajnos, nemcsak voltak és vannak, hanem jó ideig még lesznek is.

Ők és hasonszőrű társaik ugyanis javíthatatlanok. Ján Slota például néhány órával az érsekújvári államfői találkozó előtt a Čadca melletti Kotešován emlékművet avatott a szlovákoknak a magyarok feletti, kilencven évvel ezelőtti fényes győzelmének tiszteletére (ami valójában nem csata volt, hanem kisebb perpatvar, melynek során 1918.december 5-én a környékbeli szlovákok – jól tudva, hogy közel a csehszlovák hadsereg – elűzték a háborútól megcsömörlött, s a magyarországi őszirózsás forradalmat követő zűrzavarban amúgy is haza vágyó rendfenntartó alakulatot). Slota nem az első történelemhamisítást követte el, s nem is az utolsó magyarellenes beszédét fröcsögte péntek este, amikor a déli országrészt ismét Koszovóhoz hasonlította, ismét határrevízióval és egyéb ostobaságokkal riogatta a nyilván nemcsak a szirénszavak hatására kurjongató hallgatóságát. Nem sokkal az államfői találkozó után pedig máris hazugsággal vádolta Sólyom Lászlót. Értelmes ellenérvet világos beszédére nyilván nem talált.

Ha nem a szlovákiai magyarság bőrére menne ez az istentelen színjáték és a szlovák-magyar kapcsolatok alakulása lenne a tét, Robert Ficónak nagy kedvencének – az általa első szlovák szociáldemokratának tartott -, a rablóvezér Jánošíknak tulajdonított szavait idézném: - Amit megsütöttél, azt edd is meg!

Talán már ő is belátja, esetleg csak sejti, hogy két évvel ezelőtt mekkora baklövés volt Ján Slotáékat beemelni a kormánykoalícióba. Már csak azért is, mert ezek az alakok mélyszlovák jelszavakat harsognak, miközben gátlástalanul lopnak, ahogy Pavol Hrušovský és sokan mások szinte naponta rámutatnak a szomorú szlovákiai valóságra. A nem éppen makulátlan Fico-Kaliňák-Počiatek trió ügyeskedéseire is. Ettől kaphattak vérszemet Slotáék. Az viszont egyre nyilvánvalóbb tény: a cseh és más szocdemek erőfeszítései ellenére Robert Fico és a Smer, Ján Slotáékkal az oldalán aligha lesz szalonképes az európai szocialisták között, miként Európában sem. Nemcsak azért, mert nacionalisták, hanem főleg amiatt, hogy enyves kezűek. A korrupció ugyanis főbenjáró bűn az unióban.

Ráadásul Sólyom László világos beszédével legalább egy időre hatástalanította a szlovák közvélemény józan részében a nacionalista pártvezér egyetlen fegyverét, a magyarellenességet.

Mindezek után Robert Ficó térfelén pattog az a bizonyos labda: vajon meddig mond még igent a Szlovák Nemzeti Pártra, mikor lesz kurázsija kirángatni magát a saját maga készítette kelepcéből, és meddig ismételgeti a nemet minden jószándékú magyar javaslatra. Amíg ezen a magatartásán nem változtat, nem lesz politikai béke, de lényegesebb elmozdulás sem a szlovák-magyar politikai kapcsolatokban. Ha nem tévedek, akkor legalább a legközelebbi képviselőházi választásokig, vagyis 2010-ig. Amikor a jelenlegi állás szerint nem a győztes kétséges, hanem az, hogy okul-e súlyos tévedéseiből.