A szlovák és a román szocdemek meg a nacionalisták

A román államfő ugyan már a demokrata-liberális Theodor Stolojan személyében már két napja megnevezte a miniszterelnök-jelöltjét, de a novembert végi választásokon legjobban szerepelt két román politikai tömörülés, a Demokrata-Liberális Párt (D-LP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) még mindig nem hozta tető alá a kormánykoalíciót. Állítólag éles vitában vannak arról, hogy harmadikként bevegyék-e a kabinetbe a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget. Olyan értesülések láttak napvilágot, hogy a liberálisok ragaszkodnak ehhez. Két ok miatt is. Az egyik az, hogy az RMDSZ is tagja az Európai Néppártnak (EPP). Nyilván az meggondolás is nyom a latban, hogy az ország nemzetközi megítélése, s talán belpolitikai szempontból is jobb, ha az erdélyi magyarság legerősebb érdekképviselője is kormányzati tényező. A szociáldemokraták viszont hallani sem akarnak erről. Érvelésük szerint azért, mert a két győztesnek a magyarok nélkül is hetven százalékos többsége lenne mindkét házban. Valójában azonban a román szocdemek a parlamentből kibukott román nacionalisták választói felé kacsintgatnak, az ő rokonszenvüket, támogatásukat akarják megszerezni, s főleg ezért nem hajlandók politikai szövetségre lépni az RMDSZ-szel. Markó Béla alighanem fején találta a szöget, amikor kijelentette, hogy alig szabadultak meg a soviniszta Nagy-Románia Párttól, máris szembesülniük kell az SZDP szélsőségeseivel.

A helyzet ebben a vonatkozásban kísértetisen hasonlít a valamivel több mint két évvel ezelőtti szlovákiai koalíciós alkudozásokra. Amikor Robert Fico a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) – Demokratikus Szlovákiáért Néppárt (LS-HZDS) vagy az MKP- szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) kettős között dönthetett. Némi színjáték vagy igazi hezitálás után az előbbi megoldás mellett tette le a garast. Román elvtársa, Mircea Geoana hallani sem akar a magyarokról, mint koalíciós partnerekről. Nem kizárt, hogy végül olyan engedményeket tesz s liberálisoknak, hogy azok mégis lemondanak az RMDSZ-ről. De találgatásnak semmi értelme.

A két párhuzamos történetnek van egy közös tanulsága. Ugyanis a valóságos, vagyis a nyugati szocdemek sosem bratyiznak nacionalistákkal és más szélsőségesekkel. Ahogy Miloš Zeman, a cseh szocdem párt újbóli életrekeltője nemrég - éppen Robert Fico két évvel ezelőtti politikai baklövésére gondolva – a nacionalistákkal általában bizonyos jobboldali erők kacérkodnak. Vagy szövetkeznek, mint nem is olyan régen az osztrák néppártiak tették az időközben elhunyt Jörg Haiderral.

A két évvel ezelőtti és a mostani alkudozások egyértelművé teszik, hogy mindkét, önmagát szociáldemokratának kikiáltott elnöknek és pártjuknak az értékrendje és emiatt a politizálása is fényévnyire van a történelmi baloldal erényeitől. Nem elképzelhetetlen, hogy a szlovák miniszterelnök már sejti, mekkora baklövést követett el, amikor két éve Ján Slotáékat beemelte a kormánykoalícióba. Már csak azért is, mert politikai szövetségese - miközben nemzetféltő lózungokat harsog és állandó magyarellenes hisztériát igyekszik kelteni - egyre több korrupciógyanús botrányba keveredik. Ján Slota egyik csicskásának, a régiófejlesztési és építésügyi miniszternek a ravaszkodása miatt immár Brüsszel is vizsgálódni kezdett. Ahol a nacionalista politikát, másokra mutogatva, ideig-óráig esetleg el lehet kenni, ám az uniós pénzek lenyúlását semmiképpen.

Szlovákiában másfél év múlva lesznek parlamenti választások. A belpolitikai helyzet és a jelenlegi politikai erőviszonyok alapján a Smer győzelme majdnem biztos. Az viszont korántsem, hogy Robert Fico valóban rádöbbent-e, mekkora politikai öngólt rúgott 2006-ban, Miként az sem, vajon lesz-e egyáltalán matematikai lehetősége, s ja igen, akkor politikai kurázsija is európai értékrendű korrekcióra, amely csak azzal kezdődhet, hogy megszabadul-e legsúlyosabb nehezékétől, a Szlovák Nemzeti Párttól.

Amig ezt nem teszi meg, addig Robert Fico csak fogadkozásaiban szociáldemokrata, miként Mircea Geoana is Romániában. Egyikük sem közeledik arasznyit sem a demokratikus baloldal fele. Mert valójában mindketten populisták és nacionalisták, ahogy azt mi a saját bőrünkön tapasztaljuk. És sajnos, az erdélyi magyarság is újra megtapasztalhatja.