Lássuk, mire megy Orbán Viktor?
A bukaresti kocka el van vetve: a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség nem fogadta el a politikai alamizsnát – néhány államtitkári posztot - annak fejében, hogy megtűrt partnerként, amolyan csendestársként a román liberális – szocdem kettős alkotta koalíción gatyamadzagján csüngjön.
Markó Béla Népszabadságnak adott vasárnapi interjújában teljes joggal szögezte le:a nacionalizmusról Romániában is el lehet mondani, hogy nem vész el, hanem csak átalakul. Szerinte immár ott is előállhat egy Szlovákiához hasonló helyzet. - Még nem tartunk ott, de ennek a lehetőségnek most hirtelen felmagaslott a réme – tette hozzá. Mindezek után az RMDSZ tizenkét évig tartó kormányzati pozíció után ellenzékbe vonul.
Sok részletkérdésről lehetne vitázni, de mindez a lényegen semmit sem változtat.
Lezárult egy fejezet. Korábban az MKP, most az RMDSZ életében. És a Gyurcsány-kabinetében is, mert magyar koalíciós, majd pedig a kisebbségi kormány nemzetpolitikai kapkodása (célirányos politikának még véletlenül sem nevezném) totális csődöt mondott ilyen vonatkozásban is. Ez még akkor is igaz, ha nyilvánvalóan bármilyen egyezséghez két partner szükségeltetik, márpedig a szlovák populista-nacionalista, miként a hasonló színezetű bárnybőrbe bújt román miniszterelnök semmiképpen sem az. Ilyen vonatkozásban semmivel sem lehet rájuk nyomást gyakorolni, hiszen Szlovákia és Románia gazdasági szekere halad előre, nincs kátyúban, nem szenvedett tengelytöréseket, mint a magyar. Brüsszel pedig a nemzetiségi viták rendezését a viszálykodó felekre hagyja.Hiába van mindhárom országban szocdem színezetű kabinetje, Pozsonyból már, és Bukarest felől feltehetően rövidesen hideg szelek fújnak hazai kisebbségpolitikában és a szomszédkapcsolatokban is.
Most már Orbán Viktoron és a Fidesz Magyar Polgári Párton a sor, ha valóban megnyeri a bő másfél év múlva esedékes vagy esetleg az előrehozott választásokat. Ellenzékben viszonylag könnyű nagyokat mondani (olyan jogok dukálnak a szlovákiai magyaroknak, mint a katalánoknak Spanyolországban, amiben elvben igaza van, csak éppen nincs és gyaníthatóan jó sokáig nem is lesz szlovák döntéshozó, aki akár csak tárgyalni óhajtana ilyesmiről) és felelőtlenül kampányolni Erdélyben. Ahol ő is hozzájárult az ottani magyarok megosztásához. Alapjában véve kudarcot vallot, hiszen a marosvásárhelyi választási körzetben például Markó Béla 67 százalékos támogatottságot ért el. Tőkés László és Orbán Viktor feltétlen híve, Kincses Elődre pedig a polgárok 6,6 százaléka voksolt. Pedig a református püspök még az igehirdetéseiben is Markó ellen kampányolt. Ha az erdélyi Magyar Polgári Párt elfogadja az RMDSZ kompromisszumos javaslatait, akkor az utóbbi párt még jobb eredményt ér el, s nyilván azok közül is sokan elmentek volna voksolni, akik a viszálykodásra lábbal szavaztak, vagyis otthon maradtak.
Ha Orbán Vikor miniszterelnök lesz, bebizonyíthatja, hogy valóban van célirányos nemzetstratégiája, amelynek eredményeként tud majd fogást találni szlovák és román partnerein. Korábbi regnálása idején ez nem sikerült neki, hiszen a Fidesz által kimunkált státusztörvény eredeti változatát nemcsak Szlovákia és kezdetben Románia utasította el, hanem az uniós szakértők is, majd a jócskán kiherélt változatot fogadta csak el Pozsony is Bukarest.
Jómagam szeretném remélni, hogy Orbán Viktor és Németh Zsolt is okul eddigi kisebbségpolitikai kudarcaból. Ha ismét helyzetbe kerülnek, képesek lesznek a szomszédnemzet iránt empatikusabb, nemzetpolitikai stratégiájukhoz pedig sikeresebb taktikát kimunkálni. És mindehhez európai szövetségeseket találni. Ezek a feltételei annak, hogy rövid távon legalább valamicskét javuljon a szlovákiai és az erdélyi magyarság közérzete, jogbiztonsága. Lényeges javulást azonban csak a szlovák és a román politikai magyarfóbiájának fokozatos megszűnése hozhat. Ám az ilyesfajta előrelépésre még sajnos, sokáig kell várnunk.
