A Titanicon megy a tánc

Ilyen szempontból ez a most végződő, noha szökőév, aligha írja be magát a történelembe. Nem mintha a mi picinyke országunkban anno Domini, vagyis az Úr 2008. évében semmi sem történt volna, ellenkezőleg, néha túlságosan is nagy volt itt a vidámság, ám a tágabb korlátok közé mindez simán belefért. Egy-egy miniszter ugyan megbukott, elszaporodtak az olyan gyanús esetek, hogy a hatalmasok minden szégyenkezés nélkül áramoltatják át a közös javakat saját, illetve csemetéik és klienseik zsebébe, Robert Fico és pártja, a Smer támogatottsága is növekedett (hiszen még van miből osztogatni), jól megszívattuk a magyarokat, az USA-ba már csupán elektronikus vízummal is kiutazhatunk s az év zárónapjaiban nem csupán a Jézuskának és szilveszternek örülhetünk, hanem az új pénznemünknek is. A szlovák kormány nagyon előrelátónak mutatkozott: az eurós csomagocskákkal és az új pénz Újévvel való bevezetésével megoldotta nem egy fizikai vagy jogi személy dilemmáját arra nézvést, hogy mit kanyarintsanak a szívükhöz közeliek karácsonyfája alá, így hát az idei ünnepek slágerének a hagyományos zoknikon és kozmetikai cikkeken túl elvitathatatlanul az eurós bugyellárisok számítanak. Mondhatni, egészében véve optimisták vagyunk. Ám egyáltalán nem biztos, hogy jogosan. 

Mert más rátekintést kínál a mai valóságra úgy a közvetlenül szomszédos, mint a távolabbi külföld – és úgy néz ki, hogy kétezer nyolcat a világ alaposan megjegyzi magának. Természetesen, mint mindig, mindenről az Amerikai Egyesült Államok tehet. Ezúttal az amerikaiak nemcsak hogy a világ kezdete óta először választottak maguknak elnökül más bőrszínű embert, mint fehér, hanem előtte még kifundálták a pénzügyi válságot, melyet nem hagytak meg maguknak, hanem szemtelenül exportálják szerte a világba. A kapitalizmus olyan ördögi találmány, amely ha sikeres, akkor a szakemberek konjunktúrának becézik, ám időnként akadozni kezd a szekér és jön az a depresszió, amit éppen ezekben a pillanatokban érzékelhetünk saját szemünkkel és fülünkkel. A pénzügyi válság átmegy gazdaságiba és ez azt jelenti, hogy cudar idők jönnek. S a mai, globalizálódott világban mindenkit érinteni fognak. Ezt kellene tudatosítaniuk azoknak is – még mielőtt mindent eltékozolnak –, akik ma kormányoznak nekünk. Hogy is volt a Titanicon? A fedélzeten még szólt a zene, de a fedélköz már tele volt vízzel...